M�g az ember�let fordul�inak - sz�let�snek, mennyegzõnek, hal�lnak -, azaz az �tmeneteknek a szertart�sai az �j rend megteremt�s�re, a megszokott elenged�s�re, az �j k�z�ss�gi szerep feladatainak �s k�telezetts�geinek felelõss�gteli v�llal�s�ra k�sz�tenek fel, addig az �vk�r szertart�saival egy nagyobb, szem�lyes l�tez�s�nk�n t�lmutat�, ism�tlõdõ, mindig ugyanaz, teh�t �r�k r�szei lehet�nk. Szinte mindig ott a lehetõs�g arra, hogy az �ltal�ban feladatk�nt megjelenõ megtisztul�s �s f�nyn�vel�s, mint szertart�sos cselekedetek �ltal meg�rints�k �s birtokba vegy�k az emberi tudat magasabb k�pess�geit �s �llapotait.

A v�ltoz�sok mindig idõbe vetettek, idõben jelennek meg, megragad�sukhoz pedig legink�bb a term�szet ny�jt fog�dz�t. R�gen az emberek �gy �ltek, hogy �let�k minden perc�ben igazodtak a term�szet rendj�hez, hiszen benne �s �ltala �ltek. A benne megtapasztalt k�rforg�s, �r�k meg�jul�s egy kozmikus folyamat r�szes�v� tette õket, amit cselekedeteikkel õk is fenntartottak, m�g ha ellenszeg�ltek �s megbontott�k a rendet, azzal az eg�sz vil�gmindens�g szakadatlan munk�j�t, t�rv�nykez�s�t akad�lyozt�k �s �hatatlanul tapasztalniuk kellett az erõk vissza�t�s�t. A term�szetben megl�tott k�rforg�s, a hal�lb�l val� rendszeres sz�let�s, meg�jul�s arr�l ny�jtott sz�mukra bizonyoss�got, hogy az õ �let�k sem �r v�get porh�vely�k f�ldbe t�tel�vel, �j �letre sz�m�thatnak, mik�nt az elvetett magb�l is �j n�v�ny sarjadzik. Az �gre tekintve azonban a v�ltozatlans�gr�l, az �r�kk�val�r�l is k�pet kaphattak.

Az �ghez kapcsol�d� �r�k tud�s az ember vil�gmindens�gben elfoglalt hely�rõl sz�l. Teh�t a feladat�r�l, lehetõs�geirõl, term�szethez val� viszony�r�l, a term�szetben �s az ember �nn�n term�szet�ben fellelhetõ t�rv�nyszerûs�gek megfigyel�s�rõl �s alkalmaz�sr�l a term�szettel val� term�szetes egy�tt�l�srõl. Mert nem a term�szeti erõk al�l val� felszabadul�s biztos�tja az ember szabads�g�t, hanem az azokhoz val� igazod�s.

A hagyom�nyok arr�l a lehetõs�grõl is �zennek, hogy az ember �lete megl�that� a vil�gmindens�g t�rt�n�seiben - ez�rt szem�lyes�tik meg a m�toszok a mindens�g erõit. De ez ford�tva is igaz: az ember azzal szenteli meg �let�t, ha viselked�s�nek, tetteinek mint�ja a t�gabb l�t, ha az egyetemes l�ttel azonosul, ha �lm�ny�t egyetemesnek �li meg. Ez akkor k�vetkezik be, ha k�vetj�k az erõk term�szet�t a vil�gban, amelyek napr�l-napra kih�v�sokat hoznak, feladatokat r�nak r�nk, amelyekkel �sszhangban mûk�dve kiteljesedhet�nk, s azon t�l, hogy a vil�g elidegen�thetetlen r�sz�nek �rezhetj�k magunkat, min�l ink�bb figyel�nk, ann�l ink�bb alak�t�j�nak is. Ha az ember felleli mag�ban is a vil�gban zajl� folyamatokat �s ezeket tudatosan megfigyeli, megismeri, akkor az �let ritmusa a mindens�g ritmus�hoz igaz�that�, a belsõ �s k�lsõ, ember �s vil�g, szellem �s term�szet �sszehangolhat�. A l�t �rtelme igaz�n akkor t�rul fel, amikor az ember azt teszi, amit a mindens�g, amikor megtal�lja vele elõsz�r az �sszhangot, majd az azonoss�got.

Az ember �gy megalapozott tettei nem elszigetelt, hanem a vil�g eg�sz�be �gyazott jelens�gek lesznek, �lete pedig �jra �s �jra meg�lhetõ �s �p�tõ szertart�sok l�ncolat�v� v�ltoztathat�. Ennek �rdek�ben tartjuk fontosnak a term�szet v�ltoz�sait megid�zõ �vk�ri �nnepek feleleven�t�s�t, hiszen �gy �thozhat� a m�ba, ami jelenleg is t�maszt �s keretet adhat a mindennapi �letnek. Ann�l is ink�bb, mivel az ember tudat�nak alapstrukt�r�ja �ppannyira v�ltozatlan, mint ahogy az idõ feloszt�s�t, p�ld�ul az �vet is õsidõktõl fogva a Nap j�r�shoz igaz�tjuk.

A Napnak az �llat�v�n, a Nap�ton egyszer megtett k�r�ve adja az �vet, a f�ny�nek a s�t�ts�ggel v�vott harc�ban mutatkoz� fontosabb �llom�sai, a napfordul�k �s nap�jegyenlõs�gek pedig az �vszakok kezdõpontjait. Az �vk�r n�gy sarkalatos pontja anal�gi�ban �ll a F�ld n�gy szeglet�vel, azaz az �gt�jakkal �s a napszakokkal: a tavasz, a kikelet kelettel �s napkelt�vel, a reggellel, a ny�r - mindk�t �rtelm�ben - a d�llel, az õsz a nyugattal �s a napnyugt�val, a t�l az �szakkal �s az �jszak�val. Eme napj�r�s szerinti �gt�jkapuk fel� t�jolt�k a r�giek s�rjaikat, s�traik, majd h�zaik ajtaj�t �s templomaiknak a kaput a szent�llyel �sszek�tõ tengely�t, m�gpedig kelet-nyugati ir�nyba, amerre a keletkez�stõl az elnyugv�sig vezetõ �t h�z�dik. M�g az �jsz�l�tt gyermeket a felkelõ Napnak mutatt�k fel, addig a halottat l�bbal keletnek �s fejjel nyugatnak temett�k el, amerre az �rny�kvil�g, a Holtak Birodalma esik.

Valaha az �vet a Nap j�r�sa alapj�n teh�t n�gyfel� osztott�k. Az �v h�napokra oszt�sa is a kozmikus erõkh�z igazodott, amit a Napnak az �llat�v k�vetkezõ jegy�be l�p�se jelzett. Az �llat�vi jegyek alakjai az �ppen megtapasztalhat� erõket jelen�tett�k meg. Mivel a Nap jegyekben tart�zkod�s�nak tartama nagyj�b�l egyforma a Hold egyszeri fogy�s�nak �s tel�s�nek idej�vel, a hold egy napj�nak, holdnapnak, h�napnak nevezt�k el.

Az �vk�r kezdete az �g K�nyv�bõl kiolvashat�an hajdan a Nap f�ny�nek n�veked�s�vel, a naphõs vil�graj�tt�vel esett egybe. A tavaszi nap�jegyenlõs�g idej�n megfogant Napgyermek a Tej�t hasad�ka, az �gi ny�l�s, s a Nyilas jegy�nek v�g�n�l, mintegy a mindens�g anyam�h�bõl bukkan elõ. Az �gbõl, a Teremtõtõl a Vil�gf�n lek�ldve - mint minden �jsz�l�tt l�lek - a fa t�v�hez �rkezik meg, a gy�kerekn�l sz�letik a n�vekvõ vil�goss�g�, �gi p�ly�j�n innentõl emelkedõ Nap. A n�vekvõ vil�goss�g a tudatoss�g n�vel�s�t szabja feladatul az embernek.

Az �jesztendõ k�sz�b�n �ltall�pve imm�r a mindink�bb emelkedõ Nap r�v�n hosszabbod� nappalok f�lesztendej�ben j�runk, mikor bensõ f�ny�nket, tudatoss�gunkat is hozz�igaz�thatjuk a n�vekvõ �gi f�nyhez. Ez az anal�gia alkalmat ad arra, hogy azonos�tsuk �nn�n magunkat, tudatunkat a Nappal �s felv�llaljuk a Naphõs �let�tj�t: am�g a vil�goss�g nõ a vil�gban, a hosszabbod� nappalokkal, a f�ny n�veked�s�vel a tudatoss�gunkat fokozzuk. Az �vk�r, a Nap �tja �gy a mi - mitikus szinten meg�lhetõ - �let�nkrõl sz�l. A mes�k “�r�i” j�l ismert�k a tudat term�szet�t: ami s�t�ts�get f�nnyel, a megn�velt tudatoss�ggal megszûntet�nk, az erõt �s m�g nagyobb tudatoss�got sz�l. Az �t, a szellem tette a tudat kiterjeszt�se a nem tudatosra, �nmagunk nem tudatos�tott r�szeinek integr�l�sa.

Mivel t�ls�gosan nagy helyet venne ig�nybe az �vk�r valamennyi szertart�s�t v�gigvenni, ez�rt csak a legjelentõsebbekre szor�tkozom: a Kar�csonyra, a H�sv�tra, a m�jusfa �ll�t�s�nak �nnep�re �s a ny�ri napfordul�kor tartott �nnepre. Ez mag�ban foglalja az �vk�r h�rom sarokpontj�hoz kapcsol�d� �nnepet is, egyben az �v elsõ fel�nek legfontosabb idõpontjait, ami ut�n a hagyom�ny szerint egy�bk�nt is az “�nneptelen f�l�v” k�vetkezik.

Kar�csony

A magyarokn�l a s�lyom jelk�pezte a Napot. A t�ltosok az �rp�di honfoglal�s ut�n m�g sz�zadokkal is igyekeztek fenntartani azt a hagyom�nyt, hogy a t�li napfordul� idej�n, amikor elkezd nõni a nappalok hossza, amikor a f�ny gyõzedelmeskedik a s�t�ts�g felett, meg�ldj�k, vagy az �ppen megsz�letõ Nap fel� bocs�ss�k elsõ szabad �tjukra a fiatal kerecsens�lymokat. Ez volt teh�t a kerecsenek, a Nap madarainak �nnepe, amit m�ig Kar�csonnak, Kar�csonynak nevez�nk. (41.)

Kar�csony a t�li napfordul�, a f�ny sz�let�s�nek õsi �nnepe, amikor a tûznek eg�sz �jszaka vil�g�tania kellett. A t�bbhetes b�jt�t k�vetõ mulatoz�s v�gezt�vel az elhunytak szellemeinek is hagytak eledelt az asztalokon. Az �telek a csal�dtagok eg�szs�g�t �s a bõs�get is biztos�tott�k. A ter�t�k k�zt lelt rossz di� betegs�g bek�sz�nt�t jelezte, m�g a bab, bors�, lencse �s m�k fogyaszt�sa sok j�vedelmet hozott a k�vetkezõ esztendõre. R�gen a regõs�k, igricek hajdinaszalm�b�l k�sz�lt fekete k�nt�st, ny�rfah�j nadr�got, cserfak�reg bocskort �ltve bekormozott arccal j�rtak h�zr�l h�zra. Eme �rd�ng�s kin�zettel hejgettek, ur�ltak, nagy hejehuj�z�ssal, gonoszûzõ zajjal, j�kedvû l�rm�val igyekeztek elkergetni a Nap f�nye �tj�b�l a s�t�ts�get. A “hajj, regõ rejtem, regõ, regõ, rejtem!” var�zsig�vel z�rt j�k�v�ns�gokat a ked�lyesen k�sz�nt�tt h�zn�p aj�nd�kokkal fogadta.

A regõs�k Napot �dv�zlõ �nekeik �rtelme lassank�nt elhom�lyosult, pog�nyszerû megjelen�s�k is kellemetlenn� v�lt, a szok�s az orsz�g nagy r�sz�n az ut�bbi sz�zadokban szinte nyom n�lk�l eltûnt. Ahol megmaradt e h�zal�s, ott is majdhogynem koldul� sz�nezetet �lt�tt, s legfeljebb a bõs�g- �s term�kenys�gvar�zsl�sra, valamint a p�rok �sszereg�l�s�re szor�tkoz� szok�sok tartott�k �letben. (42.) Ugyan�gy mer�lt feled�sbe az is, hogy mi�rt vezett�k l�ncon az alakoskod�k egyik�t, a b�mb�lõ bik�t - aki val�ban szarvakat, bikabõrt, ut�bb kiford�tott szõrõs bund�t viselt �s a t�bbiek mi�rt botork�ltak l�ncos bottal. Ez ut�bbinak nem csup�n az volt a szerepe, hogy cs�rg�s�vel zenei al�fest�st adjon az �nk�v�letbe, r�v�letbe ejtõ, rejtez�sbe seg�tõ bûv�s ig�k �nekl�s�hez, hanem szersz�ma is volt a l�ncra vert alak ig�z�s�nak.

Ez a bika, ak�rcsak a t�ltosi bikak�zdelmekben megjelenõ fekete bika az �ppen sz�letõ f�ny ellent�t�t, a s�t�ts�get testes�ti meg. Ez nem m�s, mint a vil�gban, azaz a vil�gunkban, vagyis v�gsõ soron benn�nk legink�bb elvesz�tett ter�let, a legkev�sb� uralt, megzabol�zatlan, leig�zatlan �szt�nerõ, ami �sszeszedetts�g, tudatoss�g h�j�n csapong, nekiszabadul, mag�val r�nt �s v�g�l elveszejt. Ezzel az �nmagunkban l�võ s�t�ts�ggel, ahov� tudatoss�gunk f�nye a legnehezebben tud elhatolni, kell megk�zden�nk, ef�l�tt a hatalmas erõ f�l�tt kell visszaszerezn�nk az uralmat. A t�ltos szõke bika k�p�ben bocs�tkozott bele a k�zdelembe, m�g a garabonci�s di�kr�l sz�l� legend�kban ez a f�ktelen bikaerõ mint s�t�t, vizekben rejtezõ s�rk�ny jelenik meg, amit a bûv�s ig�kkel felv�rtezett garabonci�s di�k k�pes csak elõsz�l�tani, kiim�dkozni a m�lys�gbõl, majd k�tõf�kkel ig�ba hajtani �s meglovagolni. Mes�inkben a s�rk�nyt az alvil�gban lelni fel, ott puszt�thatja el a Nap erej�vel b�r� hõs a gonosz l�nyt.

*

H�sv�t

A december v�gi �r�m�nnepet, janu�ri d�nom-d�nomot, febru�ri farsangot k�vetõen neki lehet l�tni a bensõ tisztul�snak, kinek-kinek lelkiereje, elt�k�lts�ge szerint, hiszen a term�szet t�rv�nyeiben megnyilv�nul� vil�grend �gy k�v�nja, hogy az �galattiak a tavaszi napfordul�kor tisztultan fogadj�k a f�nyt, helyet teremtsenek magukban a vil�goss�gnak. Az õsszel felhalmozott �lelem marad�k�t fel�lõ farsangot teh�t b�jt k�veti. A b�jt a kinti esem�nyekkel p�rhuzamosan, amikor t�l �s ny�r, �jjel �s nappal, s�t�ts�g �s vil�goss�g, �rny�k �s f�ny, hal�l �s �let k�z�tt �pp eldõlni k�sz�l a k�zdelem, nemcsak a test, hanem a l�lek �s a szellem tisztul�s�t is eredm�nyezi. A b�jt azt a meg�jult �ress�get, kezdeti tisztas�got sz�nd�kozik megteremteni az emberben, amelyben azut�n megjelenhet a tavasszal ereje telj�be l�põ Nap, azaz az igaz �ntudat f�nye. A b�jt felk�sz�l�s, v�rakoz�s, elõk�sz�let, a szabads�g bizony�t�ka, az �nuralom, uralom a vil�g �s a test, �nmagunk felett.

A magyarok valaha a Nap j�r�s�hoz igaz�tott�k bensõ teendõiket �s ez�ltal �nnepeiket is. Tiszta szol�ris napt�rukban a H�sv�t napja a tavasz�j�v kezdete, a f�ny tavaszi gyõzelme lehetett, a szok�sok, szertart�sok szimbolik�ja is ezt t�masztja al�. Nem volt mozg� �nnep, ami v�ltoztatja az idõpontj�t, csak mi�ta a kereszt�ny luniszol�ris idõsz�m�t�s van �rv�nyben. �gy az ut�bbi sz�zadokban a tavaszi nap�jegyenlõs�g helyett a H�sv�t minden �vben a tavaszi nap�jegyenlõs�g ut�ni teliholdat k�vetõ vas�rnapra esik.

A H�sv�t, amelyben egyes�l az õsi tavasz�nnepi tisztul�s- �s term�kenys�gv�gy, r�gen is val�sz�nûleg napokig tart� �nnep, szertart�sok sorozata volt. Vir�gvas�rnapon a l�nyok �s asszonyok v�zbe haj�tottak vagy el�gettek egy nõi rongyruh�ba �lt�ztetett szalmab�b�t. A b�b�, a banya, azaz �regasszony a t�len el�regedett f�ldany�t jelk�pezi. Hasonl�an zajlott ez a febru�r v�gi t�lkihord�s szok�s�hoz. Lehet, hogy hajdan ez egy �nnep is volt, akkor m�g, amikor a falu hat�r�ba vitt�k ki a b�b�t, hogy a hat�rt �vk�zben el ne verje a j�gesõ. A szomsz�d falubeliek botokkal, hus�ngokkal felszerelkezve azonban m�r ott v�rtak, mert õk sem akart�k, hogy a t�l, a fagy, ak�rcsak j�g form�j�ban is visszat�rjen az õ vid�k�kre. Ilyenkor a k�t falu lak�i �sszesz�lalkoztak, majd k�z�s egyezs�ggel a hat�rra vetett szalmab�b�n t�lt�tt�k ki haragjukat. Vir�gvas�rnap teh�t kivitt�k a telet, de mindj�rt be is hozt�k a tavaszt a meg�jul� term�szetet szimboliz�l� z�ld �gakkal. Mindez azt mondja sz�munkra, hogy ritu�lisan mi is kihaj�thatjuk �don, meghaland�, meghaladand� gondolatainkat, terveinket �s a kinti term�szettel egyidejûleg meg�julhatunk.

A z�ld�gj�r�shoz, �gszentel�shez elõzõ nap gyûjt�ttek �gat a fi�k. Fõk�nt bark�t t�rtek, mert a meg�ldott, megszentelt barka gy�gy�t�, gonoszûzõ hat�s�, de alkalmas ront�s, mennyd�rg�s, tûzv�sz �s j�gesõ elh�r�t�s�ra is, egysz�val szinte minden elemi csap�st�l meg�v. Vill�ml�s ellen �gy v�d, hogy nagy vihar k�zeledt�vel meggy�jtj�k a pimp�nak nevezett bark�t �s ha a f�stje bej�rja a h�z minden zeg�t-zug�t, akkor nem csap a h�zba a mennykõ.

Az �nnepet megelõzõ hossz� b�jt, test �s l�lek t�bb h�ten kereszt�l tart� tisztogat�sa, a term�szet meg�jhod�sa megk�v�nta a h�z t�j�k�nak megtiszt�t�s�t is. Nagyh�t vagy sanyar�h�t teh�t a h�sv�ti nagytakar�t�s, a h�zak, ist�ll�k, �lak tiszt�t�s�nak, meszel�s�nek ideje volt. Vir�gh�tnek is nevezt�k, �gy ez volt a vir�gmag vet�s�nek idõszaka. M�st azonban nem volt j� ilyenkor f�ldbe vetni, mert �gy tartott�k, csak vir�gozna a vetem�ny, de nem hozna term�st.

Nagycs�t�rt�k�n fiatal csal�nb�l fõztek �telt, ez a legszigor�bb b�jt idej�n az egyik leghat�konyabb, v�rtiszt�t� hat�s� �tel. A fi�k, akik n�h�ny napja z�ld�gat szedtek, ez�ttal kereplõkkel jelezt�k az idõ m�l�s�t. A nagy zajjal voltak�ppen a gonosz szellemeket kergett�k, ûzt�k t�vol, hiszen minden alkalommal, amikor a s�t�ts�g �s a vil�goss�g k�z�tt k�zdelem kezdõdik, megny�lik az Alvil�g kapuja. �jjel az elh�nytak szellemei hazal�togatnak, odahagyj�k õrhelyeiket. Kincsl�t� idõnek tartott�k e napot, amikor n�hol csak egy �r�ra, m�shol k�t �jszak�ra is megny�lnak az addig õrz�tt kincsespinc�k �s kincsekkel lehet megrakodni. Hogy honnan lehet tudni, hogy hol van a kincs? P�ld�ul hajnalban ki kell menni a temetõbe, ott egy s�rra kell �lni �s t�k�rbe n�zni. Aki a t�k�rben l�ngot pillant meg, az ebben az �vben kincset tal�l.(43.) Az igazi kincsre persze �nmagunk m�ly�n lelhet�nk ekkor, ami lehet a t�k�r jelk�pezte igaz �nismeret, vagy egy kiakn�zand� k�pess�g, egy eddig felfedezetlen adotts�g, tehets�g, de egy megvil�g�t� erejû gondolat is.

Nagyp�nteken napfelkelte elõtt a patakban h�romszor megm�rt�ztak vagy az onnan hazavitt sz�ps�g- �s eg�szs�gvar�zsl� v�zzel, de szigor�an kinn a szabadban, a k�t melletti v�ly�ban megmosdottak. A v�znek sz�talannak kell lennie, vagyis sem menet, sem j�vet nem volt szabad megsz�lalni, hogy ne fogjon rajtuk az ig�z�s. Tal�n mert “hallgatni aranyat �r”, de ink�bb a korai kel�s �s a friss v�z �ld�sos hat�sa miatt aranyv�znek nevezt�k, m�shol meg holl�v�znek, mivel “a holl� ilyenkor mossa a fi�t”. (44.) Ez a tiszt�lkod�s - pr�b�ljuk csak ki! - sz�ps�get, frissess�get ad az embernek, �gy mondj�k, hogy az esetleges bõrbajok ellen is hat�sos, sõt szeplõk is elt�ntethetõk - ha m�shol nem, h�t b�v�l, s �gy makul�tlanokk� v�lhatunk.

E napt�l nem sz�tottak t�zet, sõt kioltott�k a parazsat. Nem volt szabad, de �gy nem is lehetett kenyeret s�tni, t�szt�t viszont szabad volt dagasztani. A bensõ �s k�lsõ term�szet harm�ni�j�nak megteremt�s�t egyar�nt c�lozta a embereket �s a vil�got fel�p�tõ elemek tiszt�t�sa, ami a tûzszentel�s �s v�zszentel�s szok�s�ban maradt fenn. A napt�ri fordulatokkor, hogy erej�t n�velj�k, mindig t�zet gy�jtottak, �ldozatot mutattak be a Napnak. A h�zi tûzhely meleg�hez �vente egyszer gy�jtottak csak t�zet hajdan�n, m�gpedig nagyszombaton vagy a ny�ri napfordul� idej�n.

Mindk�t alkalommal, �gy tavasszal is a j�vendõ �let �g�retei, a gyerekek voltak a tûzrak�s felelõsei: õk gyûjt�tt�k, hordt�k �ssze a m�glyarak�shoz sz�ks�ges f�t. A tûz begy�jt�sa eredetileg �gy t�rt�nt, hogy m�g �rtatlan fi�k d�rzs�ltek �ssze k�t – kem�ny �s puha, fallikus �s kim�ly�tett, h�m �s nõ, teh�t ism�t csak a term�kenys�get id�zõ - f�t, a gerjesztett izz�st k�ccal felfogt�k �s ezzel a l�nggal gy�jtott�k be kelet felõl a r�gi, haszn�lt f�kb�l n�gysz�gre, n�gy �gt�jba rakott m�gly�t. A tavaszi tûz�nnep h�laad� �nnep volt a Teremtõnek az �jrakezdõdõ �led�s�rt, �let�rt. A term�szetben megtapasztalhat� k�rforg�sban v�gsõ soron az �r�kl�t �g�rete rejlett, hiszen �gy a v�g�rv�nyess�g, a hal�l csak l�tsz�lagos, csal�ka, teh�t legyõzhetõ.

E napon tartott�k a v�zszentel�st is, tal�n tiszt�t� f�vekkel, amiket esetleg meg is gy�jtottak, vagy net�n felizz�tott patk�t dobtak a v�zbe. A m�gly�b�l azut�n a tiszta t�zet, a v�zbõl tiszta vizet �gy, hogy minden porta kapjon belõle a faluban ilyenkor a fiatal fi�k hordt�k sz�jjel, akik tiszta romlatlans�gukkal nem szennyezhett�k be az �pp megtiszt�tott elemeket. Az �gy nyert �jtûz adta a forr�s�got a fõz�shez, s k�sõbb a meleget a kinti zimank� ellen.

Nagyszombat �jjel�n, h�sv�tvas�rnapra virrad�ra tartott�k a hat�rj�r�st (45.), egyr�szt hogy m�gikus v�dõk�rt vonjanak a tavaszi vet�s k�r�, m�sr�szt hogy a k�z�ss�g legfiatalabb tagjait megismertess�k a hat�rhalmokkal, hat�rjelekkel. Az õsi szok�s zajcsap�ssal, dobol�ssal is egy�ttj�rt, hogy a k�rbej�rt ter�lettõl t�voltarts�k a sz�mtalan form�ban �rthat� gonosz erõket, mik�nt ez im�jukb�l is kider�l: “T�voztass el mezeinkrõl j�gesõt, s�sk�t, �rvizeket, a falunkt�l a t�zet, idegeneket, adj bõ termõ esztendõt s b�kess�get!”(46.) Kitiszt�tott�k az �tjukba esõ forr�sokat is, �gy ez a szertart�s nek�nk szem�lyis�g�nk hat�rainak k�rbej�r�s�t, azaz saj�t korl�taink, egyben lehetõs�geink fel�lvizsg�lat�t jelentheti, valamint alkalmat ad arra, hogy megtiszt�tsuk bensõ forr�sainkat is, ahonnan szellem�nk �ltetõ erõt nyerhet.

H�sv�tvas�rnap dologtilt� nap volt “embernek, asszonynak” egyform�n. Aki ekkor a mezõn dolgozik, annak elveri a term�s�t a j�g, aki befog, azt is szerencs�tlens�g �ri. Az asszonyok, l�nyok nem fõzhettek, varrhattak vagy seperhettek, dolguk csak a toj�sfest�s volt.

A toj�s, mint vil�gtoj�s az õsv�zzel �s a benne l�võ �let cs�r�j�val a kozmosz idõtlen õs�llapot�nak szimb�luma. Õsi k�pzet a nõi õselv tojta toj�sb�l kikelõ, sz�letõ, kiboml� vil�gmindens�g, ami megtal�lhat� a sz�kelyekn�l is, szerint�k T�nd�r Ilona az elsõ h�sv�tkor mad�r k�p�ben tojta a Napot �s a Holdat. A Nap �s a Hold megsz�let�se a kettõss�g l�trej�tt�nek pillanata. A toj�son bel�l mint annak s�rg�ja �s feh�rje jelennek meg, m�g a felsõ h�j az �gboltozatot, az alf�l a f�ldet jelk�pezi. A festett toj�sok �vezredes jelrendszere, az �gt�jkeresztes d�sz�t�ssel, negyedel�ssel jelzett napfordul�k a rendezett vil�gmindens�get jelen�tik meg.

A toj�s �sszetett szimbolik�j�ra utal, hogy sz�mosat tal�ltak r�gi, �vezredes s�rokban is. A pirosra, a v�r, az �let sz�n�re festett, d�sz�tett toj�st annakidej�n a holttest mell�, a v�ll�hoz vagy a sark�hoz helyezt�k. Ez a term�szet tavaszi meg�jul�s�nak, k�rforg�s�nak �lm�nye alapj�n az �jj�sz�let�s, a folytat�d�, �jrateremtõdõ l�t rem�nys�g�t hordozta, a bizakod�st, sõt bizonyoss�got az �r�kl�tben. Hiszen ahogy a toj�s kem�ny, csontszerû, �lettelen h�ja m�g�tti rejtekben is az �j �let b�vik, ak�ppen a f�ldk�reg al�, a f�ld m�h�be, magzati l�tbe k�lt�zõ halott lelke sz�m�ra is adott a halhatatlans�g �s �jj�sz�let�s, (vagy legal�bb) az �jrasz�let�s, �jrateremtõd�s lehetõs�ge.

H�sv�th�tfõ lehetett hajdan a nap�jegyent k�vetõ nap, a term�kenys�g�nnep napja, amikor el�g magasra h�g a Nap ereje ahhoz, hogy most m�r a leg�nyek induljanak j� kor�n a l�nyos h�zakhoz. V�zbevetõ h�tfõnek (47.) is nevezt�k, mert a leg�nyek hajdan a patakhoz vitt�k, k�sõbb ink�bb v�dr�kben hozott v�zzel locsolt�k a l�nyokat, hogy szertart�sosan megtiszt�ts�k �s a bõs�ges szaporulat �rdek�ben szimbolikusan megterm�keny�ts�k õket. Ilyenkor h�tfõn, a Hold napj�n minden le�ny Boldogasszony, a sz�l�st seg�tõ, �letad� istenanya, anyaterm�szet megjelen�tõje, aki mint F�ldanya ugye tavasszal term�keny�l meg a bel�vetett magt�l, s mint Sz�lõboldogasszony - az �letfa vagy vil�gfa nõi alakja, az �gen Tej�t - pedig �pp h�romnegyed esztendõ, kilenc h�nap m�lva, kar�csonykor sz�li meg az �j Napot.

A l�nyok kellõen megtisztelve �rezt�k magukat a hideg zuhany ut�n �s a locsol� leg�nyeknek piros toj�st, kokanny�t aj�nd�koztak, ez�ttal mint a term�kenys�g jelk�p�t, sõt h�mes toj�st, mert az a here szimb�luma is. A toj�sokkal j�t�k kezdõd�tt, a fi�k versengve, vigy�zva �t�tt�k �s gur�tott�k, sõt dob�lt�k: egyes helyeken egyenesen a Nap fel� hajig�lt�k. Am�g a toj�s a levegõben volt, addig szertart�sos mozdulatokat v�geztek, k�l�nf�le l�p�seket, forg�sokat, karmozdulatokat tettek, versengtek, ki tudja a legbonyolultabb mozdulatsor ut�n elkapni a toj�s�t.

A toj�st itt mint a F�ldanya szimb�lum�t dobt�k az �g, a Nap fel�, hogy a mennyei n�szt, az �v legeslegv�g�n �jj�sz�letõ Nap megfogan�s�t, a vil�g meg�jul�s�t, a teremt�s minden esztendei meg�j�t�s�t seg�ts�k. De az is lehet, hogy a toj�sdob�l�ssal saj�t erej�ket adt�k jelk�pesen a s�t�ts�get �pp legyõzõ Napnak, hogy ezzel hozz�j�ruljanak �gi p�ly�ja emelked�s�hez, a nappal tov�bbi n�veked�s�hez - saj�t term�keny�tõ erej�ket, hogy egy�ttal a f�ny majdani sz�let�s�t seg�ts�k. �gy seg�thetj�k mi is ekkort�jt, hogy a vil�goss�g erõs�dj�k, nõtt�n n�vekedj�k benn�nk. Ezzel a nappal v�get �r a b�jt, a h�sv�ti �nnep nev�ben is az rejlik, hogy a tisztul�s ut�n ism�t vehet�nk magunkhoz h�st.

*

P�nk�sd

H�sv�t ut�n, a tavaszi �vnegyedkezdetet k�vetõen eg�szen a ny�ri napfordul�ig a sokasod� mezei munka mellett megritkulnak az �nnepek. Egyetlen jelentõs szertart�sos tavasz�nnep van m�g, amelynek a jelentõs�g�t �s az �nnepi szok�sok jelent�s�t is az adja, hogy a Nap el�ri azt a pontot, ahol a Tej�t itteni v�ge tal�lkozik az �llat�vvel. M�ra az �nnep egyes esem�nyeit k�l�nb�zõ idõpontokban tartj�k, sõt m�jusf�t m�jus elsõ napj�n �s p�nk�sdkor is �ll�tanak, de kir�lyt csakis p�nk�sdkor v�lasztottak, mik�nt csup�n m�jus elseje volt a l�lekj�r�s jeles idõpontja ekkort�jt.

T�bb l�lekj�r� napot is ismer�nk a magyar hagyom�nyban, k�l�n�sen a napfordul�k idej�n, amikor az eredeti n�phit szerint a vil�goss�g �s s�t�ts�g harca k�zepette t�bbnyire az Alvil�g kapuja ny�lik meg. De csak k�t olyan napot ismer�nk, amikor nem r�snyire, hanem t�gra ny�lik, sz�lesre t�rul valamely vil�g kapuja. M�gpedig akkor, amikor a Tej�t az �vk�r �s az �gbolt k�t �tellenes pontj�n, m�jusban az Ikrek csillagk�pn�l �s novemberben a Skorpi� �s a Nyilas tal�lkoz�s�n�l metszi a Naputat, az �llat�vet.

M�jusban megny�lik teh�t az �gi kapu, s ezzel benn�nk is megny�lik a lehetõs�g, hogy az �gi erõk t�mogat�s�val feljussunk a Vil�gf�n eg�szen a cs�csig. Mivel a szertart�s eredetileg nem csup�n a m�tosz megjelen�t�se, hanem megval�s�t�sa is: ez�rt �ll�tanak ilyenkor m�jusf�t - mert a szertart�sban val�s�gos, �gbeny�l� fa jelen�ti meg azt a f�ggõleges, felfel� vezetõ utat, amit az ember �nmag�ban j�r be, mind magasabb �llapotokat megh�d�tva mag�ban. R�gen ilyenkor v�lasztott�k a p�nk�sdi kir�lyt, �gy mi is megkereshetj�k magunkban azt a lehetõs�get, ahol mint kir�ly a birodalma felett, uralmat szerezhet�nk �nmagunk �sszes �llapota felett.

Az õsi �nnep - amelynek napja csak a luniszol�ris napt�r �rv�nybel�pt�vel tevõdhetett az �vk�rben v�ltoz�, a H�sv�tt�l f�ggõ helyû P�nk�sdre - a z�ld�g behozatal�val kezdõd�tt. A z�ldellõ, vir�gz� �gak, virul� gallyak, melyekkel a l�nyos h�zak kapuit d�sz�tett�k a term�szet meg�jhod�s�nak szimb�lumai, de udvarl�si sz�nd�k kifejezõi is voltak. Z�ld�gj�r�snak, de helyenk�nt fendij�z�snak nevezt�k az �nnep ezen r�sz�t, amiben tal�n a “fent de j�!” rejlik. A frissen metszett �gakkal j�tszottak is, “hidas”j�t�kot, amikor p�ros�val �sszefog�dzkodtak, a p�rok egym�s mell� �lltak, felemelt�k kezeiket, a legh�ts�k pedig �tb�jtak a t�bbiek karja �s az �gak alatt, majd be�lltak legelõre. K�zben ezt �nekelt�k: “B�jj, b�jj z�ld�g, z�ld levelecske, nyitva van az aranykapu, hadd b�jjatok rajta!”(48.)

Az Aranykapu a Felvil�g kapuja, vagyis benn�nk, �nmagunkban ny�lhatnak meg olyan kapuk �j lehetõs�gek fel�, amelyek a tudati szabads�gunkat eredm�nyezhetik. Igyekezz�nk teh�t tiszta �rzelmeket t�pl�lni, vil�gos, “fennk�lt” gondolatokkal �thatni magunkat, akaratunkat j�ra ir�ny�tani, hiszen ebben az idõszakban a Nap �ppen a lehetõ legt�bb f�nyt, vil�goss�got �rasztja sz�t vil�gunkban �s ez az erõ ugyancsak befel� ford�that�.

*

Ny�ri napfordul�

A ny�ri napfordul�ra a s�t�ts�g teljesen �sszeh�zza mag�t, az �jszak�k eg�szen r�videk lesznek a hossz�ra ny�l� nappalokkal szemben, s m�g ekkor, j�nius 21- �n, amikor a Nap �pp bel�p a R�k jegy�be �s a legmagasabbra emelkedõ Nap pontban d�lben az �gbolt k�zep�n l�that�, egy szertart�ssal mi is meg�rinthetj�k, megszil�rd�thatjuk, teljess� tehetj�k �nmagunkban legf�nyesebb, legvil�gosabb, legtiszt�bb �llapotunkat.

Ez a term�s be�r�s�nek kezdete, term�keny idõszak, amikor az anyaf�ld, az anyaterm�szet bõkezûen osztja, ontja, adja �ld�s�t. A gy�gyn�v�nyek is ekkor tel�tettek legink�bb vil�goss�ggal, gy�gyerõvel, ekkor �rik el hat�erej�k teljess�g�t, a f�vek szed�s�re teh�t a legjobb alkalom. Az �nnep napj�nak hajnal�n, amikor megker�lt�k a f�ldeket, s gy�gyf�veket gyûjt�ttek az emberek, k�l�n�s gonddal kerest�k az aranyospatr�cot, mert �gy tartott�k, az ilyenkor megsz�lal, s a t�bbi fû titk�t is kibesz�li.(49.)

A mezõn szedett vir�gokb�l, f�vekbõl koszor�t is k�t�ttek �s a h�z elej�re akasztott�k tûzv�sz ellen, mert ekkort�l lesz elem�ben a ny�r: ami a tûz elem �vszaka. A frissen gyûjt�tt gy�gyf�vekbõl a m�gly�ba is sz�rtak, amit a falu hat�r�ban vagy egy dombon, halmon, net�n magasabb hegy tetej�n raktak, vagy a hegy t�v�ben forr�sn�l, esetleg k�tn�l a faluv�gi r�ten. A m�glya �r�mtûz, a m�glyarak�s nem egyszerû j�t�k a tûzzel, hanem m�lys�ges �rtelmû szertart�s.

A c�l a Nap erej�nek megerõs�t�se volt, a f�ny megtart�sa a vil�gban, a s�t�ts�g visszaszor�t�s�val tiszt�t�s �s gy�gy�t�s is egyben. A k�t lej�rat az als� vil�gba, mely a s�t�ts�get jelk�pezõ s�rk�nyok, k�gy�k lakhelye. Az eff�le alvil�gi l�nyek ellen kell megf�st�lni a forr�sokat, kutakat, a tûzre tett illatos f�vekkel elûzni a s�rk�nyokat, hogy “a vet�sben ne tegyenek fergeteggel k�rt, hogy a kutakat, forr�sokat ne itass�k tele m�reggel”. Mi is t�zet gy�jthatunk ekkor t�rsaink, bar�taink, szeretteink k�r�ben, tudva, hogy a vil�gos megl�t�sokat a tudatunk m�ly�n megb�v� �rny�kos tartom�nyokra, lappang� k�sztet�sekre, r�gz�lts�gekre, eddig �t nem l�tott sz�nd�kokra, a h�tk�znapokban szinte l�thatatlan sz�lakon mozgat� v�gyakra �rdemes kiterjeszten�nk.

A tûzreval�t: r�gi f�t, rossz zs�pot, szalm�t, de a par�zsra sz�nt alm�t is gyerekek k�regett�k, gyûjt�tt�k �ssze. A felnõttek, mielõtt odaadt�k volna, h�romszor feldobt�k az alm�t a levegõbe. A leg�nyek k�z�l a legn�pszerûbb vagy legidõsebb, nemegyszer maga a p�nk�sdi kir�ly lett a toborz� leg�ny, aki �sszegyûjt�tte a falu leg�nyeit. Az elm�lt hetekben h�ntott ny�rfah�jakat felfûzt�k egy botra, s amikor az elsõ csillag megjelent, ezekkel a lobbogat�kkal, lobog�nyokkal kimentek a falu hat�r�ba, hogy megrakj�k a hatalmas m�gly�t. Helyenk�nt h�t, m�shol tizenk�t rak�sba tett�k a szalm�t �s a szalmarak�sokba f�veket kevertek, de a nagy m�gly�t n�gysz�gre rakolt�k, szab�lyos n�gysz�g alak�ra, s n�hol m�gly�ra tett�k a m�jusf�t vagy az elõzõ esztendei arat�koszor�t is. A tûz sarokpontjaihoz kor s nem szerint telepedett a n�p, mik�nt a dal is sz�l:

T�z�t megrakoljuk, n�gy sz�gre rakoljuk,
egyik sz�g�n �lnek sz�p �reg emberek,
m�sik sz�g�n �lnek sz�p �reg asszonyok.
harmadik�n �lnek sz�p ifj� leg�nyek,
negyedik�n �lnek sz�p hajadon l�nyok.(50.)

Mikor k�sz lett a m�glyarak�s, egy le�ny h�romszor k�r�lj�rta v�zzel �s ezzel szentelte meg, m�g a toborz� leg�ny is h�romszor ker�lte meg tûzzel, majd meggy�jtotta. A tûzgy�jt�skor hossz�, t�bbr�szes �neket �nekeltek. A leg�nyek legelsõbbike ezalatt a m�gly�r�l meggy�jtotta a maga lobbogat�j�t, majd tov�bb adta a l�ngot a t�bbieknek, hogy azut�n a tûz k�r�l t�ncolva l�ngol� seprûiket jobbjukkal k�rbeforgass�k �s fel-felhajig�lj�k mind magasabbra a koroms�t�t, most m�r nem csup�n csillagokt�l szikr�z� �gbe. Az al�hull� parazsat eltapost�k, mondv�n, hogy l�buk ezt�n ki ne sebesedj�k.(51.)

Amikor m�r lohadt a tûz ereje, s a l�ngok sem ny�jt�ztak akkor�t, elkezdtek �ltalsz�kd�sni a m�glya felett. H�romszor ugort�k �t a t�zet, n�ha k�z�sen is, s k�zben k�v�ntak valamit, p�ld�ul azt, hogy minden szomor�s�guk �gjen el. �gy tartott�k, a tûz gonoszûzõ erejû, megv�d a k�d, a j�gesõ, a d�gv�sz ellen, meg�v bajt�l, k�rt�l, de meg is gy�gy�t a betegs�gekbõl, j� m�g fek�ly ellen is �s mindemellett bõs�ges term�st is hoz. N�hol a l�nyok ugrottak elõsz�r, csak azt�n a f�rfiak, mert a gonosz elõbb rontja meg a l�nyokat. A l�nyok ugr�s�b�l f�rjhezmenetel�kre j�solgattak, de hiszen aki �gyesnek bizonyult �s b�tors�got is tan�s�tott, azt bizony ki is szemelt�k ilyenkor asszonynak. Ugr�l�s k�zben p�ros�t� n�t�kat �nekeltek, amelyekben az �ppen ugr� le�nyt �sszedalolt�k, �ssze�nekelt�k egy deli leg�nnyel. Any�k ugyanakkor csecsemõj�ket vitt�k kereszt�l a l�ngok f�l�tt, tûzzel szenteltek õsi szok�s szerint, hogy gyermek�k ellen�ll� legyen a betegs�gekkel szemben.

Mikor m�r ki-kih�nytak a l�ngok, de m�g perzselt a par�zs, beledobt�k az alm�t �s a t�bbi gy�m�lcs�t. Ezeket azut�n kikapart�k, mert j�k torok- �s hasf�j�s ellen, gy�gyerejûek, hiszen a tûz minden szennyet elt�vol�tott belõl�k �s ugyanakkor erej�vel tel�tette õket. Az alma gy�gy- �s gyermek�v� szer, gyerekek az�rt kapt�k, hogy eg�szs�gesek maradjanak. Ezekben a napokban viszont nem ehettek csereszny�t �s nem ehettek a s�lt alm�kb�l sem azok az any�k, akiknek meghalt a gyermek�k, hogy az kaphasson a t�lvil�gon. Mindem�g�tt a l�lekmagvakat termõ vil�gfa k�pzete rejlik, mert a cseresznye �gy terem, mint e f�n a l�lek, az alma pedig mint egy kis Nap - mint aranyalma - maga az �r�k �let... Ez�rt futottak k�sõbb a s�lt alm�kkal a temetõbe �s tettek a s�rokra is belõl�k(52.), nem csak �ldozatk�ppen az elhunytak szellemeinek.

A m�g par�zsl� tûzbe frissen szedett vir�gokat is sz�rtak s gy�gyf�veket p�roltak f�l�tte. Vir�gos bodzafa�gat tartottak p�ld�ul a tûzbe, s �gy megp�rolva k�sõbb daganatra tett�k. Az ugyan�gy megf�st�lt vasfû, fodormenta �s tisztesfû te�j�t hat�kony szernek tartott�k mellf�j�s ellen. Legink�bb m�gis ez ut�bbit, tisztesf�vet tartottak a tûz f�stje f�l�, nem v�letlen�l, mert tisztel, tiszt�t, tiszta szavainknak m�ly a kapcsolata a tûzzel. “Kel�s ne legyen testemen... t�r�s ne legyen l�bamon...” - mondt�k k�zben az ig�zõt, s a l�nyok a v�g�n a tisztesf�vet �gnek dob�lva azt is ki�ltott�k: “Ilyen nagy legyen a mi kender�nk.”

A cs�v�b�l, f�kly�b�l maradt �szk�s csutakokkal hazafel� megker�lt�k a hat�rt, a vet�seket, majd a b�z�ban vagy a k�posztaf�ld�n �ll�tott�k fel õket �sz�g s herny�lep�s ellen. A k�poszt�t a m�glya mellett forrt v�zzel is locsolt�k k�sõbb. N�hol ezt�n a kenderf�ldre mentek a le�nyok a leg�nyekkel, ahol egyenk�nt a kenderbe heveredtek. Azt tartott�k, hogy amelyik�k ut�n a lehevert kender fel�ll, az egy �ven bel�l f�rjhez megy, illetve megh�zasodik. M�shol �jf�lt�jban, amikor m�r kialudt a tûz, csak a le�nyok indultak a kenderf�ldekre �s a s�t�tben minden le�ny k�t sz�l kendert �sszek�t�tt. Kilenc nap m�lva megn�zt�k: aki� vir�gos, annak leg�ny, aki� magos, annak �zvegyember lesz az ura.(53.)

Ezen az �jjelen a f�ld alatt l�võ arany meggyullad �s ami rozsda vagy salak van rajta, k�kes l�nggal el�g r�la, mondt�k. Az arany ott l�ngol fel, ahol a gurul� ker�k meg�ll vagy ahov� a felkelõ nap elsõ sugara esik. (54.) Ez a k�p azonban m�r a mi lehetõs�geinkrõl sz�l.

Sok minden eldõl ugyanis ezen az �jszak�n, hiszen a kinti f�nyhez, a legmagasabbra h�gott Nap erej�hez m�rten a tudatoss�gunk is el�rheti legtiszt�bb, legvil�gosabb �llapot�t, amikor �nn�n bensõ k�z�ppontunkban megszil�rdulva mintegy a teremt�s pillanat�b�l szeml�lhetj�k a vil�got. S mik�nt a k�t k�r�l, a s�t�ts�gben l�ngra kap a hatalmas m�glya, mi is k�rbej�rhatjuk, megvil�g�thatjuk cselekedeteinket, hogy �titassuk �nn�n m�ly�nket a tudatoss�g f�ny�vel. El�gethetj�k, ami m�land�, tûzre vethetj�k, ami �gyis az eny�szet�, elhamvaszthatjuk a v�gyakat, szenved�lyeket. (Ezt minden reggel �s este, napkeltekor �s napszent�letkor is megtehetj�k egy gyertyagy�jt�ssal.) Mondj�k, e h� utols� napj�n megszakad a b�za t�ve, azaz most m�r nem nõ tov�bb. Most jõ teh�t a betakar�t�s ideje, a sz�ret, tetteink gy�m�lcseinek learat�sa.

A r�giek �gy tartott�k, aki a ny�ri napfordul� �jjel�n kilesi az aranyos p�fr�ny vir�gz�s�t, vir�gj�t leszedi �s megõrzi, az meg�rti az �llatok besz�d�t. A p�fr�ny �jf�lkor vir�t, a virraszt�t rendszerint elnyomja az �lom �s egy kis mad�r let�pi az �ppen kifeslõ vir�got. A vir�g f�nye olyan, mint a Napnak vil�goss�ga �s “mindentud� t�ltos lesz abb�l, aki megl�tja”. (55.)

Most az �gen �s az �vk�r�n v�gigv�ndorl� Naphõs egy esztendõbe sûr�tett �letsors�ban elhagyta �lete del�t, �m uralma szinte m�g teljes, f�nye csorb�tatlan. Az azonban, hogy a ny�ri napfordul� �ta m�r r�vid�lnek a nappalok azt jelzi, hogy nem �lhet�nk a bab�rjainkon. A s�t�ts�g n�vekedt�vel a tudattalan k�sztet�sek uralkodhatnak el az emberben, �gy az esztendõ elsõ fel�ben megn�velt �s most “term�sk�nt” begyûjthetõ tudatoss�g az, amire sz�m�thatunk az esztendõ m�sodik fel�ben.

�let�nkben is hasonl�k�pp zajlik: amikor a Nap is al�bbsz�ll, s mind k�zelebb j�r a d�li l�t�hat�rhoz, �let�nk del�n t�l az eddigi n�veked�s ut�n a term�szet mint�j�t, a magba sûrûs�d�st k�vetve benn�nk is al�sz�ll�s, magunkba sz�ll�s, visszah�z�d�s, elm�lyed�s, befel� tekint�s �s elenged�s kell k�vetkezz�k, hogy majdan, a t�li napfordul�hoz, a s�t�ts�g m�ly�hez, az �vk�r v�ge jelk�pezte hal�lhoz el�rkezve meglegyen a biztos alapunk, ne kelljen k�v�l t�maszt�kot keresni l�tez�s�nkh�z, �nmag�ban meg�lljunk k�t�tts�gek n�lk�l, minden ragaszkod�st�l mentesen �s eloldottan k�pesek legy�nk �tvinni a csak az �r�k halhatatlan l�nyeget tartalmaz� tudatoss�gunkat a t�ls� partra.