A SZELLEM ÉS A LÉLEK
Szabados Norbert 2006.01.15. 22:36
Avi: "Nehéz helyzetben vagyok, nem tudom a szellem-lélek megkülönböztetést, ez valahogy nem megy még nekem. Nem fogom föl."
Ezen nagyon csodálkozom, hisz annyi mindent tudsz - jóval több mindent, mint én. Hogy magyarázzam? Leegyszerűsítve - vegyük a kenyeret. A lélek a kenyérben a liszt. A liszthez, ha nem adnak hozzá valamit, abból sosem lesz kenyér, akkor mindig liszt marad. A legnagyobb „valami”, amit hozzáadnak a liszthez, a kovász, a szellem, amely megerjeszti a tésztát - ehhez még okvetlen jön a víz (a só, meg esetleg miegymás).
Ha ebből a tésztából félretesznek egy keveset, ez a csíra, és a csírát új kelesztésre lehet használni.
A liszt végterméke tehát a megkelesztett tészta, amit kisütnek és kész a kenyér. Azt mondják az okosok, hogy az Isten (és a többi TL), a saját tésztájából csak két kenyérnek adhat csírát, kovászt, szellemet, amely aztán megkeleszti a következő tésztát. És csak egyszer adhat! Mert miután adott magából, akkor a tésztát kenyérré sütik, a sült kenyér pedig már nem alkalmas csíráztatásra!
Ezt a folyamatot azért én sem egészen értem azért, mert az embernek viszont nem csak két gyereke lehet - valahogy ez a szaporodás a kiinduló bázistól távolodva progresszívan nő - ezt meg viszont lehet, hogy te fogod jobban megérteni, és nekem elmagyarázni.
De most hírtelen valami beugrott! A „sütés” előtt álló lényeknek már nincs idejük várni a csíra adagolgatására - ha megkelt a tészta, sütni kell, vagy az tönkremegy. A fejlődő lények sokáig jutnak el a sütésig, és egész erjedésük alatt képesek új masszákat gerjeszteni.
A zsidók kovásztalan kenyere azt a célt szolgálta, hogy a Sátán országában ne a Sátán kovászával oltódjon be a kenyér - de ezt most itt inkább hagyjuk.
Nem tudom, most így érted-e? A liszt a lélek, a kovász a szellem. Amikor tésztává kél a kettő össze, már nem lehet szétválasztani őket, bár sütés előtt még mindig tönkremehet a tészta - de a kisült kenyér már kenyér, késztermék. Minden kenyér olyan, amilyenre megkelt
|