1. A láthatatlan világ lakói

A láthatatlan világ lakói a "kerubok" (héber köruvim, 1Móz 3:24, 2Móz 25:18-22, Ez 1:4-5, 10:15-20, 28:14-16, 41:18-20, Zsolt 18:11), a szárnyas "szeráfok" (héber szerafim, 1Móz 3:24, Ézs 6:2, Ez 1:4-24, Zsid 9:5), huszonnégy "vén" (Jel 4:4), négy másik "élőlény" (Jel 4:6), és az "angyalok" (héber mal'ák = követ, küldött, görög: angelosz = hírnök), akik erőben és dicsőségben az ember és a démonok (lásd alább!) fölött állnak.

Megjegyzés: A bibliai világkép szerint nincsenek "személytelen szellemi erők", amelyeket az ember felhasználhatna (lásd mágia), csak személyes szellemi hatalmak, amelyek vagy jók (angyalok) vagy gonoszak (démonok), és amelyekkel az ember nem kezdeményezhet kapcsolatot (az angyalokat Isten küldi, a démonok maguktól is jönnek kísérteni).

2. Az Istenhez hűséges angyalok

Ők is teremtmények (Neh 9:6, Zsolt 148:1-5, Kol 1:16), akik...

a föld teremtése előtt is léteztek (Jób 38:7)

nem szaporodnak (Mt 22:30), nem halnak meg (Lk 20:36); a számuk nagy (Zsid 12:22, Júd 14, Jel 5:11)

személyek, kettőnek a nevét is tudjuk: Mihály (Dán 10:12, Jel 12:7), Gábriel (Dán 8:16, 9:21, Lk 1:19,26)

mind szentek (Dán 4:23, Mk 8:38, 1Tim 5:21)

valószínűleg eltérő rangúak, mert vannak főangyalok is (Dán 10:13, Júd 9, 1Thessz 4:16); kijelölt területük és eltérő hatáskörük van, ezért vannak köztük "uralkodók", "fejedelmek, "trónok" (Ef 3:10).

3. Az angyalok megjelenései

A Bibliában kétezer év alatt csak 29 embernek, és alig 45 alkalommal jelentek meg, tehát igen ritkán, csak nagy jelentőségű események alkalmával. A fizikai világba mindig Isten parancsára léptek át:

szemmel láthatóan vagy vízióban (4Móz 22:31, Csel 10:3)

láthatatlanul, de hallhatóan (Csel 8:26)

személytelenül mutatkozva (2Móz 3:2)

teljesen ember módjára viselkedve (1Móz 19:1-3)

repülve (Dán 9:21, Jel 14:6), vagy hirtelen eltűnve (Csel 10:7)

az angyalok imádata tilos, és ezt az angyalok is tudják (Kol 2:18, Jel 19:10, 22:8-9).

4. Az angyalok szolgálata

Az angyalok hivatásuk szerint "szolgáló szellemek" (Zsid 1:14, Jel 22:9)

Isten jelenlétében Istent dicsőítik (Jób 38:7, Zsolt 103:20-21, Dán 7:10, Jel 5:11, 7:11).

Feladataik közé tartozik az Isten és ember közötti közvetítés (2Móz 33:22, Gal 3:19, Zsid 2:2), az embereknek való hírvivés (2Kir 1:3-4, Zak 1:9, Lk 1:26-28, Csel 1:10-11, 8:26,29, 10:3-32, 27:23-25, Jel 1:1, 8:2, 14:6), esetenként kiszabadításuk (4Móz 20:16, 2Krón 32:21-22, Csel 12:6-11) vagy védelmük (2Móz 23:20, Zsolt 91:9-12, Dán 10:21, Mt 2:13, 18:10).

További feladatuk a démonok elleni szervezett küzdelem (Dán 10:13,21, Júd 9, Jel 12:7), Isten ítéletének végrehajtása (1Krón 21:11-12, 1Kor 10:10, Mt 13:41-50, Jel 8:5-13, 14:8-10, 16:1), illetve a meghaltak lelkének vezetése a túlvilágon (Lk 16:22).

Krisztus szolgálatát végig kísérték (Mt 1:20, 2:13-15, 4:11, 26:53, 28:1-2, Jn 1:51, Lk 22:42-43, Csel 1:10-11), Krisztus visszatérésekor ők gyűjtik össze a választottakat (Mt 13:39, 49, 24:31, 1Thessz 4:16).

Megjegyzés A Jel 2-3. fejezet leveleinek címzettjei egyes fordításokban a gyülekezetek "angyala"-i, valójában a gyülekezetek "hírvivő"-i (minek üzenne Jézus papíron az angyaloknak?); a Bibliában nincs olyan szó, hogy "őrangyal", Jézus egyszeri utalásán kívül (Mt 18:10) semmit sem tudunk a gyermekek "angyalairól".