Utazásunk 25.000 évvel ezelőtt kezdődik, amikor is az emberek Európában két istent tiszteltek: a Szarvas Istent (a vadászat istene) és a Termékenységi Istent. Az ősi emberek a vadászat előtt rituálékat tartottak, aminek szerepe az állat lelkének elpusztítása volt. A Termékenységi Istent, akit nő képében ábrázoltak, fontosabbnak tartották, lévén ő jelentette számukra az emberiség fennmaradását és az állatok, illetve a Föld termékenységét is. Az emberiség fejlődése során egyre nagyobb szerepet kapott a papság. A legnagyobb ütemű fejlődés Európában tapasztalható, ahol napjainkban is fellelhetjük eredeti ősi formájában azt, amit ma boszorkányságnak nevezünk. Angliában e közösségek vezetőit Wicca-nak hívták, amely magyarul annyit tesz: a Bölcsek Bölcse. A Wicca csak művelt ember lehetett. Az ősi magyaroknál sámánnak, táltosnak nevezték. A kereszténység előretörése azonban háttérbe szorította ezeket a csoportokat, akik nem akarták elfogadni ezt az új vallást. Márpedig az új vallás bevezetése nehéz feladatnak bizonyult, még i.sz. 1000 körül is jócskán éltek pogányok, főleg a falvakban. A pogány szó azt jelenti, hogy puszták embere. Ha valakit pogánynak neveztek, az akkoriban egyet jelentett azzal, hogy nem városi személy, ugyanakkor nem is keresztény. A térítés eszköze volt a lelki fenyítés. A régi hagyományok, rituálék eltörlésével próbálták rábírni az embereket a keresztény hit felvételére. Az egyház például azt gondolta, hogy az üstöt a gyermekek megfőzésére használják, melyhez fűszerként kígyót, békát, macskát kevernek. Természetesen erről szó sem volt. Az inkvizíció rosszindulata miatt terjedt el ez a tévhit és a gyógynövények népi nevei miatt, mint például macskaszem, ami a csillagvirág elnevezésére szolgált. Az egyház parancsára ezután el kellett égetni a régi bálványokat jelképező szobrokat, új templomokat kezdtek építeni. A keresztények szerint a pogányok istenei ördögök voltak, hiszen általában agancsot viseltek. A régi vallás hirdetői mégsem hittek az ördögben. Az emberek elfordultak az istentől, mivel az korlátozta őket például a szexuális életükben. Elvárták az emberektől, hogy csak a fajfenntartás miatt éljenek nemi életet. Szerdán, pénteken és vasárnap hódolhattak eme "rossz szokásnak". Karácsony és húsvét előtt negyven nappal sem élhettek szexuális életet, és a terhesség ideje alatt sem. Körülbelül két hónap állt rendelkezésükre örömeik kielégítésére. A Bibliában nincs szó a boszorkányokról, a keresztények mégis egy csúnya nőről beszélnek. A boszorkányüldözések a középkorban váltak intenzívvé. Majdnem három évszázadon keresztül tartott a megpróbáltatás, melynek eredménye 11 millió áldozat. A XII-XIV. században elégették az eretnekeket. Spencer Jakab és Institor Henrik azonban úgy gondolta, hogy kevés a munka, így Rómába mentek, hogy beszéljenek a pápával, aki 1484. december 5-én kiadta az úgynevezett boszorkánybullát. 1487-ben ez a két ember megírta a Boszorkánypöröly című fő művét. Magyarországon 1565-ben volt az első, 1756-ban az utolsó boszorkányper. Ezen időszak alatt 554 bírói ítélet született, melyből 192 halálos volt. Az utolsó nagyszabású boszorkányperre Szegeden került sor 1728-ban, amikor is 13 embert égettek el a Boszorkány-szigeten. Azzal vádolták a "boszorkányokat", hogy miattuk nem volt elég eső, csak jégeső, amely elverte az összes termést. Úgy gondolták, hogy ez nem lehetett Isten tette. Azt kívánták bebizonyítani, hogy a 13 vádlott a törököknek adta el az esőt. Mária Terézia 1755-ben betiltotta a boszorkányüldözést, amely egyre nagyobb kereteket öltött. Akár egész falvakat is elpusztítottak egy-két boszorkány miatt. Sokszor néhány gyerek vádja alapján ítéltek el akár keresztény embereket is. A perek többsége politikailag is motiválva volt. Ezután a boszorkányok bujkálni kezdtek, titokban tartottak gyűléseket egy-egy tisztáson. Próbálták ápolni a hagyományokat, így végül tovább élhetett eme vallás.