|
AZ ÁTMENETI RÍTUSOK
2006.01.28. 19:03
 -
Arnold Van Gennep etnológus nevezte el (13.) az emberi élet fordulóihoz, fontos állomásaihoz, átmeneteihez kötõdõ, azok alkalmából megrendezett, szertartássorozatba szervezõdõ hagyományos szokások együttesét átmeneti rítusoknak. Ezek a rítusok az emberi együttélés, a közösségi létben az egymáshoz való alkalmazkodás szoros és bonyolult, felelõsségteli feltételrendszerét hordozzák.
A hagyományos közösségekben a legfõbb események az ember életében a születés, a felnõtté válás majd házasság és a halál voltak. Az átmeneti rítusok legfõbb feladata abban állt, hogy a szerepváltást megkönnyítsék az ember számára. A “szerep a közösségben betöltött funkciót jelöli: a közösségben elfoglalt s a közösség által kijelölt helyet és az ezzel összefüggõ feladatkört”(14.), ami elengedhetetlen a társadalmi együttéléshez.
A közösségi szerepek valaha bizonyos szempontból sokkal körülhatároltabbak, egyértelmûbbek voltak, mert az egész közösséget veszélyeztette, ha valaki kiszámíthatatlan viselkedésével zavart okozott a várható viselkedésben, azaz nem felelt meg a szerepelvárásoknak valamely megnyilvánulása, amelyben mint íratlan törvény, közmegegyezés szerint “rendszer és szabályszerûség” (15.) kell legyen. A szerepfeszültség lehetõségét csökkentette a minimumra a szertartás, amely mint határvonal az ember életében ettõl kezdve jogot biztosított és lehetõséget adott az eddig utánzással már elsajátított és belsõvé vált szereppel való hivatalos azonosulásra.
Az utóbbi századokban ezek az átmeneti rítusok is nagyrészt már csupán szokáselemekbõl álltak, mert az ezek alapját jelentõ szertartásos cselekedetek hiedelmi háttere az õsvallás eltûntével és a kereszténység uralkodóvá válásával nagyrészt elfelejtõdtek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
