Rítus és megújulás
2006.01.14. 15:04
-
Igen hasonló volt a szertartások éves rendje is. Mindenhol találhatunk az életút fordulópontjaihoz – születéshez, felserdüléshez, párválasztáshoz, öregséghez, halálhoz – kötődő rituális eseményeket, beavatási szertartásokat. Az előbbi szakrális események pedig még további (társadalmi, gazdasági, természeti [természetmegújító, egyensúlyhelyreállító] szerepű) elemekkel is kombinálódhattak.
A szertartások lényege tulajdonképpen minden esetben az volt, hogy átjáró nyíljon az emberek és a szellemek világa között. Mivel az indiánok számára valójában a vallási tevékenységek a lét minden más terével szorosan összefonódva jelentek meg (hasonlóan a művészethez), nem is választható igazán szét egy adott mozzanat és az ahhoz kötődő vallásos rítus.
Általánosan talán a különböző természeti elemekhez kapcsolódó szertartások lehettek a legmeghatározóbbak. Hangszerekkel kísért énekszó mellett (gyakran különböző állatmaszkokat viselő) táncosok a szellemek különféle cselekedeteit mutatták be, ezzel maguk is részesei lettek az adott ősi, mitikus eseménynek; egy-egy ilyen cselekmény újabb és újabb megjelenítésével tulajdonképpen folyamatosan megújították a fennálló világrendet, és biztosították az optimális egyensúly fenntartását, illetve visszaállítását, helyreállítását; végeredményében pedig ezen egyensúlyállapothoz kapcsolták a termékenységet, a vidék élelemgazdagságát, és az élet megszokott mederben való haladását, az életszakaszok megfelelően zajló, természetes menetét, amely szintén a szellemvilág segítségével, beavatási szertartások során valósult meg.
|