Azok számára, akik valamelyik világvallás által dominált kultúrában nőttek fel vagy jellemzően ott töltötték el eddigi életük tudatos részét, a „mágia” gondolata meglehetősen idegen, ismeretlen, sőt – tabu.

A világvallások alapkönyve, a Biblia kategorikusan tiltja, hogy bárki belekontárkodjon a mágusok, boszorkányok praktikáiba, és azt, aki mégis így tesz, a halála után elnyelik a pokol tüzes mélységei. Az embereket arra kondicionálták, hogy a mágia, a varázslás mindenképpen gonosz, rossz, kerülendő dolog. Ezt többféleképpen indokolták azok számára, akik, bár talán féltek a beígért borzalmas túlvilágtól, mégsem átallottak foglalkozni a tiltott tanokkal.

Az ember tökéletlen – így az egyik magyarázat –, tehát bármi, amit tesz, szintén tökéletlen. Egyedül a Mindenható tökéletes. A mágia márpedig túlságosan potens eszköz a világ befolyásolására, tehát veszélyes, a saját érdeketekben kerüljétek! Ne feledjétek – int a jószándékú bölcs –, ti nem istenek, hanem emberek vagytok, és maradjatok is meg embernek! Quod licet Iovi, non licet bovi, vagyis amit szabad Jupiternek, az Istennek, nem szabad azt az ökörnek.

A még elvetemültebbeket azonban még ez sem tartotta vissza, szükség volt tehát valami hatásosabb kantárra is. Így született meg a „karma” avagy a „háromszorossági törvény” koncepciója, ami a hatás–ellenhatás elvével riogat.

Miért van szükség ezekre a tiltásokra? A hatalom megtartása miatt. A mindenkori vezetői rétegnek nem érdeke, hogy a mézet gyűjtögető méhecskék túlságosan elszabaduljanak és elkanászodjanak azzal, hogy esetleg megrészegülnek önnön lehetőségeiktől. Az senkinek se volna jó.

A többség sosem gondolkodik el azon, mi lehet a mágia, mit neveznek annak és miért. Mi az, ami még, vagy már nem mágia, és tulajdonképpen része-e ez a valóságnak, vagy csak a mesék birodalmában, esetleg a bűvész színpadán lehet valós szerepe…

A tiltások ellenére természetesen az emberek soha nem hagytak fel a mágia tanulmányozásával. Ahogy LaVey is írta, az okkultisták, a titkos, rejtett tanok művelői azonban jellemzően összehordtak hetet-havat, összekeverték a szezont a fazonnal és beleszőtték az általuk ismert babonákat a mágikus, vagy legalábbis annak nevezett dolgokba.

Az egyik legelterjedtebb tévképzet szerint a mágia valami érthetetlen, természetfölötti dolog, amiről csak hosszú, önmegtartóztatásban és önkínzó tanulással eltöltött tanoncéveket követően lehet valami fogalma a vállalkozónak, akinek az az első feladata, hogy megtalálja a beavatott Mesterét.

A sátánista erre ezt mondja: baromság! Ugyanakkor elismeri, hogy nincs könnyű dolga annak, aki legalább önmaga előtt meri vállalni a hatalomvágyát, hiszen gigantikus szeméthalomból kell kicsipegetni és összeilleszteni a használható információmorzsákat.

Anton Szandor LaVey egyik legtiszteletreméltóbb hozzájárulása a sátánizmus kiteljesedéséhez az alapokat megfogalmazó, összefoglaló könyv, a The Satanic Bible megírása volt. E könyv második fele a Doktortól megszokott mellébeszélésmentes, „no bullshit” stílusban szól a mágiáról, ami nem meglepő, ismerve LaVey elmarasztaló véleményét a múltbéli okkultizmusról.

Amikor az ember beszél valamiről, hasznos, ha összehangolja a szótárát azokkal, akikhez beszél, vagyis meghatározza a szakkifejezések értelmét. A mágiáról szólva az első teendő tehát definiálni, mit értünk e szó alatt.

A mágia: „Helyzetekben vagy eseményekben elért változás az egyén akaratával összhangban úgy, ahogy az az általánosan elfogadott módszerekkel megváltoztathatatlan lenne.”
– Anton Szandor Lavey

Ez a meghatározás a lehető legjobb, hiszen utal a hatalomra, a befolyásolási képességre, egyben pedig elismeri, hogy a mágikus tevékenység teljes magyarázatát, működésének miértjét nem szükségszerűen tudja az, aki a sokkal lényegesebb hogyant már ismeri. Nem kever bele ugyanakkor semmiféle feltételezett összetevőt, aminek természetéről esetleg más források már nyilatkoztak valamilyen – általában igazolatlan – módon.

A meghatározás azt sem téveszti szem elől, hogy minden relatív, minden csak nézőpont kérdése, tehát ami ma még mágiának minősülhet, azt egy idő múlva talán már a lehető leghétköznapibb jelenségek között említik majd. Ha egy száz évvel ezelőtt élt illető hirtelen a mi korszakunkba csöppenne, bizonyosan mágiának tartaná a mobiltelefont, a televíziót, a számítógépet, az internetet, a hatékony gyógyszereket, és még rengeteg más dolgot, ami számunkra teljesen természetes, szinte említésre sem méltó.

A sátánista felfogás szerinti mágiarendszer két csoportra osztható.

Nem, szó sincs „fehér” és „fekete” mágiáról! Ez a fajta felosztás csak a babonáktól elszakadni képtelen, bűntudattal terhelt „fehér mágusok” lágyult elméjében született, és a legkárosabb gondolatvírusok egyike.

A sátánista pragmatikus, számára elsődlegesen az a fontos, hogy hogyan használhatja a mágiát a saját céljai eléréséhez. A felosztás is eszerint történik, és megkülönböztetjük
a köznapi vagy manipulatív (lesser, manipulative);
illetve a rituális vagy szertartásos (greater, ritual, ceremonial) mágiát.

Az előbbi tulajdonképpen alkalmazott pszichológia, vagyis olyan trükkök és eszközök használata, amik mások vagy saját magunk tudatára vagy tudattalanjára hatnak. Ide tartozik a megfelelő viselkedés, gesztikuláció, modor, fogalmazásmód, öltözködés stb. megválasztása. A témával részletesen a The Satanic Witch című könyv foglalkozik, ami elsősorban nők számára nyújt praktikus tanácsokat, de – kellő módosítással – ugyanezeknek természetesen férfiak is nagy hasznát vehetik.

Az utóbbi pedig, a rituális mágia, az, amiről a filmek szólnak. Az emberek élete tele van rituálékkal, szertartásokkal, mint amilyen például a házasságkötés, a születés- és névnapok illetve más események megfelelő szokások szerinti megünneplése, egészen addig, hogy Béla idegrohamot kap amiatt, hogy Vera sosem csavarja vissza a fogkrémes tubusra a kupakot.

A szertartások lényege, hogy meghatározzanak egy bizonyos összetartozó tevékenységsorozatot, amely így a rend és az egység érzetét keltve könnyebben, logikusabban érthető a résztvevők számára, és az így létrejött mentális fókuszpontnak köszönhetően a tevékenységsorozat szándékolt hatása könnyebben, erőteljesebben valósul meg.

A rituális mágia „elsődleges funkciója, hogy összegyűjtse a máskülönben szétszóródó, adrenalinból és egyéb érzelmi forrásból keletkezett energiát, és dinamikusan továbbítható erővé alakítsa azt.”

A fenti LaVey-idézet nem érthető könnyen, főleg az utolsó tagmondat bizonyul misztikusnak. Dinamikusan továbbítható erő…

Az ember mindig is tudta, vagy legalábbis sejtette, hogy nem ismeri teljesen a világot, amelyben él, ráadásul mindvégig önmaga jelentette és jelenti a legnagyobb rejtélyt. De jelenti-e ez azt is, hogy az ember pontosan ismeri valamennyi meglévő vagy potenciális képességét? Erre egyetlen, magára valamit is adó racionális elme sem felelhet igennel, hiszen nincs alapja elutasítani vagy definiálni az ismeretlent csak azért, mert az ismeretlen.

A sátánizmus egyik alapja a kétkedés. Egy másik rögtön a pragmatizmus, az arra való törekvés, hogy minél teljesebben, élvezetesebben éljük az életünket.

A rituális mágia az intellektuális felszabadító kamra koncepciójával és alkalmazásával szabadítja fel a racionális, kétkedő elmét és teszi lehetővé, hogy a sátánista mágus az életben hasznos, de teljességében még megmagyarázhatatlan hatásokat idézhessen elő a szándékainak megfelelően.

A szertartás időtartamára, az intellektuális felszabadító kamrába lépve a sátánista felfüggeszti a racionalitást, tudatosan felüggeszti a hitetlenségét. Amíg a kamrában tartózkodik, a rituálé teljes egészében valóságos a számára, mert így jöhet csak létre a kellő érzelmi forrásból keletkező energia, ami „dinamikusan továbbítható erővé” alakítható.

Mint amikor varázslósat játszik a kisgyermek – azzal a különbséggel, hogy itt valóságos eredménye van a tevékenykedésnek.

Érdemes hangsúlyozni, hogy nagy gonddal kell előkészíteni a szertartásokat – mert nem kizárható, hogy pontosan az óhajtott hatás, eredmény valósul meg!

A rituális mágia részleteiről, hozzávalóiról, pontos szertartásrendjéről a The Satanic Bible című könyvben lehet olvasni. A The Satanic Rituals című könyvben a rituális mágiával kapcsolatos további részletekkel és kulturális háttérrel ismerkedhet meg az érdeklődő – például megtudhatja, honnan származik, mi volt eredetileg a hírhedt fekete mise, és hogy mi a különbség a rituálék és a ceremóniák között – valamint kilenc, teljesen kidolgott szertartást találhat.

A kilenc sátáni rituálé

Az eredeti pszichodráma – Le Messe Noir
A fullasztó lég ceremóniája – L’air epais
A hetedik sátáni kinyilatkoztatás – Das Tierdrama
A trapezoid törvénye – Die elektrischen Vorspiele
Éj a kopár hegyen – Hódolat Csortnak
A tűz korszakának zarándokai – Shaitan kinyilatkoztatásai
A kilenc szög ceremóniája – The Ceremony of the Nine Angles
Cthulhu szólítása – The Call to Cthulhu
A sátáni avatás – Felnőttek illetve gyermekek számára

Fontos tudni, hogy a könyvben ismertetett szertartások nem „a kilenc szertartás”, mert ilyesmi nem létezik. A szertartások mindig tökéletesen a résztvevőkre szabottak, az ő fantáziájukat kell megmozgatni.

A sátáni mágia nem azért ilyen, mert LaVey így találta ki egy unalmas, esős délutánon. Ellenkezőleg: a sátáni mágia azért ilyen, mert így működik, és a sátánista számára az eredmény a fontos.