Képzelje el, tisztelt olvasó, hogy valahol a Föld és a Mars között száguldó urhajónak meghibásodik a távközlési rendszere. A földi irányító központ utasításai sorra válasz nélkül maradnak. Milyen lehetoség marad a kapcsolatfelvételére az urjármuvel, és az ott élo kozmonautákkal? Milyen utasításokat és hogyan lehet közvetíteni veszély esetén? Az egyetlen lehetoség erre a telepatikus kapcsolatfelvétel marad. Valószínuleg ennek felismerése irányította az amerikai és az orosz urkutatási szakemberek figyelmét a telepátiára.

A dönto kérdés az, hogy vajon kiváltható-e a telepatikus kapcsolatteremtés akaratlagosan, elore elhatározott szándékkal. És ha igen, mennyire megbízhatóak az ily módon továbbított üzenetek? A kísérletek már az urhajózást megelozo korszakban elkezdodtek és többnyire a spontán telepátiánál észlelt megnyilvánulások akaratlagos eloidézését kutatták.

Mielott a részletekre kitérnénk, kérem a nyájas olvasót, ne galoppírozzon el túlságosan a fantáziája síkján, és ne képzelje azt, hogy több-kevesebb gyakorlattal olyan szintre jut, hogy megspórolhatja egy mobiltelefon költségeit, mert bármikor üzeneteket tud küldeni telepatikus úton. A dolog ily módon sem most, sem a jövoben nem fog muködni.

A kísérletek során az "adó" mindig tragikus tartalmú képeket próbált közvetíteni a "vevonek". Telepatikus közlés csak akkor jött létre, ha a "vevoként" szereplo kísérleti személynek olyan képet továbbítottak, amelyek annak egész lényét megrázták. A kísérletekben fuldokló ember, kivégzés, véres gyermekgyilkosság képei szerepeltek a sikeresen továbbított üzenetekben. Az elso érdekes eredmény az volt, hogy a "vevo" pontosan jelezni tudta azt az idopontot, amikor az "adó" dolgozni kezdett. Így 35 perces idoközben az "adó" tizenkétszer kezdett el dolgozni. A szabálytalanul ismétlodo "üzenetek" ellenére a "vevo" mind a tizenkét alkalommal pontosan jelezte, hogy érzi, az "adó" dolgozik. Kiszámították, hogy a véletlen esélye 1 a 355 billióhoz, azaz 355 billióval valószínubb a "vevo" pontos érzékelése, mint az, hogy véletlen egybeesésrol van szó.

A kutatók részletesen kikérdezték élményeikrol a kísérletben résztvevo személyeket. Ez lehetoséget adott, néhány általánosan jellemzo sajátosság megállapítására.

Ezek a következok:

- az "adó" szinte minden esetben érezte, hogy a "vevo" felfogta az üzenetet, ezt sikerélményként élte meg,

- az "adó" csak akkor tudott sikeresen közölni, ha figyelmét teljes koncentrációval a közvetítendo képre irányította, és azt képzeletével minél részletesebben kidolgozta. Amikor úgy érezte, hogy a kép tökéletesen kimunkált, akkor hirtelen törölte elméjébol.

Azt, hogy milyen fiziológiai folyamatok játszódnak le az "adó" és a"vevo" szervezetében, nem tudjuk. A kutatók feltételezik, hogy ilyenkor érzeteink és az ebbol születo képzetek nem haladnak át az agykéreg (vagyis a tudat) ellenorzésén, hanem az agy eloszobájában a thalamuszba érve onnan közvetlenül hatnak a szervezetre.

Sok mindenre fény derült a kísérletek során, de még több részletkérdés merült fel és maradt homályban. Akár a hipnózis esetében, itt sem tudjuk biztosan, miként következnek be ezek a jelenségek és mi a pontos mechanizmusuk. Csak azt állíthatjuk biztosan, hogy mindez nem valamiféle sötét, mágikus erok hatalmát jelenti, hanem mélyen emberi, az embernek legosibb, legbensobb lényébol fakad.