Sajátom
2006.01.20. 18:24
Hagytuk elsétálni a szerelmet,
S eldobtunk minden érzelmet...
Megölted a szerelmet Mit szívem irántad érzett. Megölted a reményt S vele együtt a boldogságot. Emlékszel a szavakra? A méztől édes csókokra? Érezted a szerelmet, Mely átjárta testemet?
Mikor előszőr sétáltunk Felettünk a telihold; Mely fényesen sütött le ránk S sugallta: A két szerelmes egymsára talált. S mikor karjaidba fontál Szép szavakat szóltál S csókjaiddal elhalmoztál Éreztem szíved dobogását Tested forróságát. Éreztem tiszta és hű volt, Minden mi szép volt. Enyém volt a csókod Gyöngyöző mosolyod. Enyém voltál te magad!
De szép emlékek tova szállnak. Elmúlnak a boldog évek; A hosszú szerelemittas forró csókok, S vágytól hajtott hosszú ölelések Melyet kezdetben a melegség járt át. Megfosztott minket ettől a sors immár Hisz szívükbe beférkőzőtt az ármány.
Egyre cska peregnek az órák, Egymás nélkül töltött nappalok Egyedül átvészel hoszzú éjszakák. Elmúltak a fájó boldog percek Néha felszínre törnek az érzelmek. De ezek csak vágyak, nem szerelmek. Már tudom sorsunkat előre megírták, Megszenvedtük az érzelmek kegyetlen játékát. Változtatni nem lehet már, Bár tudjuk, hol szúrtuk el már, A kapcsolatot, Mit megfertőzőtt az ármány.
Egymás iránti érzelmeket percekre elfelejtve Veszekedés, bántás, sértődés közepette Repkedtek a szavak, mik lelkéig hatoltak a másiknak. Ezzel elholztuk kapcsolatunk halálát, Megpecsételtük végső sorsát.
Kimondtuk a fájó búcsút Melyet fájó könnyek követtek. Hagytuk elsétálni a szerelmet, S eldobtunk minden érzelmet. Csak a bántás, Csak a könny marat mára, semmi más.
Egymás nélkül, Szerelem nélkül, Napjainkat tengetjük, Egyre csak a szerelmet keressük.
Elszakadtunk egymástól Pedig szívünk mást parancsol. Vágyainkat elfojtva Intünk búcsút a múltnak.
Véleményt várnék! Szerintem nem lett rossz...
|