|
Sajátom
2006.01.20. 18:24
 Hagytuk elsétálni a szerelmet,
S eldobtunk minden érzelmet...
Megölted a szerelmet
Mit szívem irántad érzett.
Megölted a reményt
S vele együtt a boldogságot.
Emlékszel a szavakra?
A méztől édes csókokra?
Érezted a szerelmet,
Mely átjárta testemet?
Mikor előszőr sétáltunk
Felettünk a telihold;
Mely fényesen sütött le ránk
S sugallta: A két szerelmes egymsára talált.
S mikor karjaidba fontál
Szép szavakat szóltál
S csókjaiddal elhalmoztál
Éreztem szíved dobogását
Tested forróságát.
Éreztem tiszta és hű volt,
Minden mi szép volt.
Enyém volt a csókod
Gyöngyöző mosolyod.
Enyém voltál te magad!
De szép emlékek tova szállnak.
Elmúlnak a boldog évek;
A hosszú szerelemittas forró csókok,
S vágytól hajtott hosszú ölelések
Melyet kezdetben a melegség járt át.
Megfosztott minket ettől a sors immár
Hisz szívükbe beférkőzőtt az ármány.
Egyre cska peregnek az órák,
Egymás nélkül töltött nappalok
Egyedül átvészel hoszzú éjszakák.
Elmúltak a fájó boldog percek
Néha felszínre törnek az érzelmek.
De ezek csak vágyak, nem szerelmek.
Már tudom sorsunkat előre megírták,
Megszenvedtük az érzelmek kegyetlen játékát.
Változtatni nem lehet már,
Bár tudjuk, hol szúrtuk el már,
A kapcsolatot,
Mit megfertőzőtt az ármány.
Egymás iránti érzelmeket percekre elfelejtve
Veszekedés, bántás, sértődés közepette
Repkedtek a szavak, mik lelkéig hatoltak a másiknak.
Ezzel elholztuk kapcsolatunk halálát,
Megpecsételtük végső sorsát.
Kimondtuk a fájó búcsút
Melyet fájó könnyek követtek.
Hagytuk elsétálni a szerelmet,
S eldobtunk minden érzelmet.
Csak a bántás,
Csak a könny marat mára,
semmi más.
Egymás nélkül,
Szerelem nélkül,
Napjainkat tengetjük,
Egyre csak a szerelmet keressük.
Elszakadtunk egymástól
Pedig szívünk mást parancsol.
Vágyainkat elfojtva
Intünk búcsút a múltnak.
Véleményt várnék! Szerintem nem lett rossz...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
