A téma tárgyalását egy idézettel kezdeném:

"Szeretni valakit azt jelenti; egy mások számára láthatatlan csodát látni."

A szerelem érzését biztos vagyok benne már mindenki tapasztalta valamilyen formában. A legjobb természetesen, mikor az érzelmeink viszonozva is vannak és a másik fél is ugyanazt érzi amit mi. Ilyenkor a szerelem a legszebb dolog amit csak ember átélhet, hisz eltereli gondolatainkat a hétköznapi dolgokról, boldogabbá tesz és mindenben meglátjuk a szépet és a jót, mely a dolgokhoz való pozitív hozzáállásával párosul. De vajon a szerelem nélkül lehet élni?

Teljes képtelenség, most képzeljünk el egy érzelmek nélküli világot, ahol mindenki közömbös a másikkal, se barátság, se jó se rossz, cska mindenki "éli" a maga "életét". Nah ugye ha ezt egyáltalán életnek leeht nevezni, hiszen ha az ember szerelmes kb. 10 cm-rel a föld felett jár és állandóan a szerlemére gondol. De ez így is van jól, hisz ez azért nagyszerű, mivel az ember megtellik jó érzésekkel és máris más szemmel látja a világot, erre mondják, hogy rózsaszínben látja. Ez bizonyára mindenki számára ismert szófordulat. Persze van mikor nem ennyire rózsás a helyzet, hogy vkire minden percben, tudjuk számíthatunk, és ha nincs jó kedvünk, ő megvígasztal és lágy csókjaival elhalmoz. Hiszen megesik, mikor olyanba leszünk szerelmesek, akik nem érdemlik meg, kihasználnak, vagy nem is viszonozzák. Az első esetben az ember kihasználva érzi magát, mikor mondjuk jár az illetővel kb. 3 hetet. TEgyük fel a sexen is a romantikus sétákon, eltöltött szép napokon, lágy öleléseken és becézőszavak után 3 hét után bejelentik számunkra: "Megcsaltalak. De nem úgy van ahogy elképzeled, de én akkor is téged szeretlek, elvesztettem a fejemet, félreérted a helyzetet, csak egy csók volt, de többet nem fordul elő...Hát igen, ekkor jön a lényeg. Nem fordul elő többé. De ezt honnan lehet tudni? Mivel az ember általában ilyenkor azért szakít mert nem akarja átélni ugyan azt a fájdalmat mint az első esetben. Hát ezen nincs is mit csodálkozni. Ekkor az emberek többsége becsapva érzi magát és felháborodik, mivel egyik fél se tudja legtöbbször, hogyan is jutottak idáig. És lehet azt mondják, bár ne járt volna vele stb. De ha jobban belegondolunk, akkor amíga kapcsolat harmónikus volt, kellemes emlékekkel gazdagodtunk. Szóval az eltöltött szép napokra, percekre kell ekkor inkább gondolni, nem arra, hogy úristen becsapott... (Beismerem leírni könnyebb, mint betartani.) De fenn áll az is mikor megbántjuk a másikat akaratlanul is és egymás fejéhez vágva a kapcsolatban elkövetett hibákat gyűlölködés támad. Ez a másik, sokkal rosszabb véglet. De ha az embert megcsalják végtére nem is csoda, hisz mikor magyarázzák, hogy csak egy csók és nem úgy történt ahogy elképzeled és erre a válasz: Miért, hányféleképpen lehet smárolni?... 

Nah de a viszonzatlan szerelem... Már csak azért is jó, mert egy olyan titkot őrzünk amire az ember szívesen gondol és fantáziálgat. Természetesen jó érzéseket kelt bennünk, még ha a kiválasztott nem is érdemli meg és folyamatosan kiszúr velünk stb. De még ha esély sincs a kölcsönös szerelemre épp ez fokozza az érzéseket, mivel vagy tilos, vagy szimplán csak reménytelen. Annyi féle helyzet kialakulhat, de ha szerelmes vagy ne félj kimutatni! Mert nem veszthetsz semmit. Annyian vannak akik bezárkózva saját kis világukba elképzeéik milyen jó lenne vele. De a vágyaknak utat kell nyitni. Nem szabad várni, ha egyszer ott áll. A lehetőséget meg kell ragadni. Szerelmesnek lenni nem ciki. Egy fantasztikus érzés amit jó esetben mindenki átél, akár a rossz, akár a jó oldalát. Mindegyikből tanulni lehet. Nem szégyen, ha hibázunk a kapcsolatainkban, igaz fájdalommal jár, de leckének is fel lehet fogni. Hinni kell abban, hogy megtalálod az igaz szerelmet. Esélyt kell adni mindennek és mindenkinek. NE félj bevallani mit érzel, veszteni nem vesztesz semmit ha eléállsz és beismered. Csak hasznodra válhat, mivel nem gyötröd tovább magad azzal, most tetszem e neki, szeret e kérdésekkel, hanem igen vagy nem alapon tovább léphetsz és kereshetsz mást ha nem a válasz.

A szerelem egy olyan dolog mely nélkül ember nem létezhet.