A jövő kutatása persze nem mai problémakör. Mindig is vágytuk, hogy tudjuk, mi is következik. A kollektív tudattalan is halhatatlanságra tör, némiképp a belátás korlátai között. És épp ez az, ami olyannyira mozgat mindent: túllépni a korlátokon, a tudhatón és a tapasztalhatón. Spirituálisan irányítani a világot, mozgatni a gondolatok bonyolult és részeg árját, ráhangolódva a külvilág lüktető hullámaira, amelyek sodornak a jelenen át a múltba. Akadnak néhányan, akiknek ez nem csupán vágyálom, hanem nagyon is valóság. Megint másoknak pedig azzá lehetne, ha átengednék azokat a megmagyarázhatatlanul feltörő gondolatokat, amelyek mélyebb értelmet is nyerhetnek. Mert alapvető emberi vonásunk, hogy irtózunk a racionálisan nem értelmezhető dolgoktól. Pedig nem kellene. Rozi és Kendra tudja ezt. Két különlegesen érzékeny személyiség, olyan képességekkel, melyeknek kereshetjük az indítékait és a kialakulását: feleslegesen. Mert ezek a képességek vannak: adottságok.Amennyiben igaz Jung mondása, miszerint a szimbólum a lélek módszere az energia átalakítására, akkor Rozi az élő példa. Hihetetlenül energikus személyiség, aki rögtön letaglózza az embert. A sötét középkor legrosszabb pillanataiban valószínűleg erre a különlegesen erős és intenzív kisugárzásra mondták azt, hogy megbabonázza az embereket. Ezért pedig - mint az ismeretes - máglya járt. Azonban az igazságtalan és értelmetlen tűzhalál csupán az emberek félelmeiből táplálkozott, amivel nem tudták kezelni azt, ha valaki nyitott feléjük, meglátta titkaikat, problémáikban segítő kezet nyújtott. A történelem folyamán pedig mindig léteztek olyan személyek, akik képességei, érzékenysége jócskán meghaladta az átlagét. Akik a telepátiát érezték, netán alkalmazták is, vagy tudtak kézrátétellel, fizikai kapcsolattal gyógyítani, és ami a legtöbbet vitatott: előre látták a jövőt. Ezt pedig a korabeli emberek semmiképp nem tudták megmagyarázni kevés ismeretükkel, melyek jobbára még így is a vallás béklyójában voltak. És mi következett ebből? Földöntúli praktikákra és ördögi cselszövésre gyanakodtak. Elvettették azt, ha egy-egy ilyen különleges ember segített a betegen, vagy elesetten, hiszen - gondolták - ha ez az erő, vagy képesség pozitív, akkor az isten azt mindenki számára elérhetővé tenné. De miután ez nem így volt, a különbözőségek félelmet és veszélyérzetet szültek. Ha pedig az emberek így éreznek, az csakis egy negatív hatalom, következésképpen az ördög műve lehet. És máris megvan a megoldás: a kivételes képességű embereket összekötötték az ördög világával és ellenséggé tették őket. Saját maguk ellenségévé. Innen pedig már mindenben megtalálják a gonoszt, akiknek a tevékenységét onnan lehetett észlelni, hogy például egy területen árvíz volt, vagy erdőtűz, netán földrengés, rossz termés és hasonló, emberek által egyszerűen előidézhető jelenségek. És persze, nem volt magyarázkodási lehetőség, avagy felmentő ítélet: ha valakire rámondták, hogy boszorkány, annak égnie kellett. A tömeg boszorkányellenes volt, amit persze csak úgy lehet manipulálni, hogy félelemben tartották őket. A felsőbbség számolt a maga által gerjesztett indulatokkal és így irányította a tudatlan népet. Ezért hát épültek a piactereken a máglyák, nagy hatalmas farönköket hordtak egymásra, minél látványosabban és minél ijesztőbben megrendezve egy-egy ilyen eseményt. Amikor pedig eljött a hajnal vagy a késő este - amikor a lángok a lehető legfélelmetesebben festették meg az ég alját - máglyára küldték a boszorkánynak kikiáltott embereket. Férfiakat és nőket egyaránt. Senki sem érezhette magát biztonságban. Ma, amikor már más bolygók kolonizálásáról van szó, sem sokkal jobb a helyzet, igaz a boszorkányégetések tüzes középkori hagyománya nem él, és a különleges képességekkel rendelkező embereket is jobban elfogadjuk. Jobban és nem teljesen, hiszen teljes elfogadásról csak akkor beszélhetünk, ha racionális elménknek már bizonyított a spirituális szellem, olyan jövőt mondott, amelyet mi magunk is látunk, így persze lényegesen kevesebb frusztrációval jár a helyzet. Modern boszorkányainkat pedig szeretjük. Nem is hívjuk őket ezen a pejoratív és sokat vitatott néven, hanem inkább jósnőket és jövőbelátókat látogatunk meg, ha baj van. És ők segítenek legjobb tudásuk szerint. Vannak olyanok, akik hivatásszerűen foglalkoznak a "spirituális tanácsadással", míg mások magánemberként használják képességeiket, barátoknak, ismerősöknek. Rozi is ilyen. Ha belép valahova, észreveszik. No, nem azért, mert valamilyen bűbájjal érte volna el ezt hatást. Feketesége parázslik. Az interjúnk előtt egy pincérfiút varázsolt el teljesen, egészen egyszerűen: mosollyal és érdeklődéssel, azzal a különleges nyitottsággal, ahogyan Rozi az életet éli. Mert ő nem csupán szemlélő, hanem igenis részese a történéseknek: irányító. Most éppen egy internetes játék-site-ra készül - nagyon jó, közeli barátnőjével, Hidasi Judittal -, természetesen jósolni. Hiszen hiper-aktivitásának az Internet sem szabhat határt: így interaktív is lesz.