Úgy gondoljuk, hogy a gonosz lelkeket, akik megteremtésükkor még bűntelenek voltak, Isten pontosan olyan természettel, hatalommal és dicsőséggel ruházta fel, mint a szent lényeket, jelenlegi követeit. De később bűnbe estek, majd szövetkeztek Isten meggyalázására és az emberek elpusztítására. A Szentírás tájékoztat összeesküvésükről és kormányzatukról, különböző rendjeikről, értelmességükről, ravaszságukról, és az emberek békéje és boldogsága ellen szőtt gonosz terveikről. Az általuk meggyötört emberek nemcsak betegségekben szenvedtek. Krisztus jól tudta, hogy mivel van dolga, és felismerte a gonosz lelkek közvetlen jelenlétét és működését. Az ördögtől megszállott ember meggyógyítását az evangélium tehát úgy beszéli el, hogy világosan jelzi; Jézus és kortársai (apostolok) cselekedetét igazi ördögűzésnek tartja. Ezt ellenfelei is elismerték, csak ők ezt úgy magyarázták, hogy ezt az ördögök fejedelmének segítségével teszi. Jézus ezzel szemben világosan meg is magyarázza, hogy az ördögűzést olyan jelnek tartja, amely egyértelműen hirdeti Isten uralmának megérkezését.
Véleményünk szerint számukról, hatalmukról és gonoszságukról, valamint Krisztus hatalmáról és irgalmáról ékesen beszél a gadarai ördöngösök meggyógyításáról szóló szentírási történet. Azok a szerencsétlen megszállottak, lerázva minden korlátot, vonaglottak, tajtékzottak. Kiáltásuk messze elhallatszott. Megsebezték önmagukat, és veszélyt jelentettek környezetük számára is. Vérző, eltorzult testük, és tébolyultságuk olyan látványt nyújtott, amiben csak a sötétség fejedelme gyönyörködhetett. Jézus parancsára a gonosz lelkek eltávoztak áldozatukból, és a megszabadított emberek nyugodtan, csendben, józanul, szelíden ültek a Megváltó lábánál. A démonoknak Jézus megengedte, hogy egy disznónyájat besodorjanak a tengerbe. Gadara lakóit ez a veszteség érzékenyebben érintette, mint a Krisztus nyújtotta áldás, és könyörögtek a mennyei Orvosnak, hogy hagyja el őket. Krisztus szándéka azonban nem hiúsult meg. Hagyta, hogy a gonosz lelkek elpusztítsák a disznónyájat, tanulságul azoknak a zsidóknak, akik a nyerészkedés kedvéért tenyésztették e számukra tisztátalan állatokat. Ha Krisztus nem fékezte volna meg a démonokat, akkor nemcsak a disznókat fojtották volna a tengerbe, hanem őrzőiket és tulajdonosaikat is. Az őrzők és a tulajdonosok egyedül Krisztus hatalmának és irgalmának köszönhették, hogy életben maradtak. A történteket Isten azért engedte meg, hogy a tanítványok tanúi legyenek Sátán kegyetlen hatalmának, amit az emberek és az állatok felett gyakorol.
 
A Biblia tanúsága szerint a démonoktól megszállt emberek többsége nagyon szenvedett. De voltak kivételek is. Egyesek, hogy a természetfölötti erő birtokába jussanak, szívesen fogadták Sátán munkáját. Ezeknek természetesen nem volt küzdelmük a démonokkal. Közöttük voltak azok, akik a jövendölés lelkét kapták - Simon mágus, az ördöngös Elimás és az a szolgálóleányka, aki Filippiben Pál és Silás nyomában járt.
"Azt nem kerülhetjük el, hogy madarak repüljenek el a fejünk felett, de azt már megakadályozhatjuk, hogy fészket rakjanak a hajunkban." Luther Mártonnak ez a szemléletes mondása két tényt fejez ki: mindenkit érhet kísértés, de ellenállhatunk és győzhetünk felette. Ugyanakkor nem árt megjegyeznünk, hogy a tisztátalan lélek, illetve a tisztátalan szellem eltávolítása után sem lehetünk teljes biztonságban: "Mikor a tisztátalan lélek kiszáll az emberből, puszta helyen bolyong, nyugtot keres, de nem talál. Akkor azt mondja: Visszatérek házamba, ahonnét kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, sőt még kisöpörve és földíszítve is. Erre elmegy, hoz magával hét másik lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Annak az embernek a sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt." (Mt 12,43-45)
 
S végül szolgáljon okulásunkra a következő történet:
Egyszer egy arab tevehajcsár, egy nagyon hideg éjszakán a sivatagban aludt a sátrában. Éjnek idején felébredt, és látta, hogy tevéje bedugta az orrát a sátorlap alatt. Már éppen tiltakozni akart, de az után arra gondolt, hogy a tevének csak olyan kis része van a sátorban, amely nem zavar. Mire később ismét felébredt, akkorra a teve már bedugta az egész fejét és hosszú, szőrös nyakát is a sátorba. Az arab most már összeszedte magát, hogy tiltakozzon, de a teve megelőzte, és így szólt: "Valóban annyira zavarok? Olyan rettenetesen hideg van odakint, és nem tolakodom be tovább." Az ember újra elaludt, és mikor harmadszorra felébredt, ijedten látta, hogy már a teve mellső lábai és púpja is belül vannak. Amikor fel akart ugrani, hogy kihajtsa a tevét, ez ismét megszólalt: "Most aztán komolyan megígérem, hogy egy centiméterrel sem jövök beljebb - és azon kívül, ha ketten vagyunk bent, akkor melegebb lesz a sátorban." Az arab annyira lusta volt, hogy növekvő rossz előérzete ellenére újra elaludt. Hamarosan azonban rémült kiáltással ébredt fel: "Segítség!", mert a teve teljes testsúlyával ránehezedett. "Ha hely kell" - válaszolta kiáltására a teve -, "kint tágasabb!"

Sátáni behatások

A sátáni behatás alapesetben gyakorlatilag megtévesztésig hasonlít a káros sugárzásokhoz, de egyáltalán nem az, ugyanis helyiségben (pl. lakásban) és egyénben is képes megtelepedni. Ha csak a lakásban található, akkor a fertőzött területen tartózkodó személy pl. viszketést, zsibbadást, esetleg csipkedést érez, és képtelen pár percnél többet az adott helyen eltölteni. Ha idővel az egyén is fertőzötté válik, akkor bárhol is tartózkodik a fenti tünetek állandósulnak rajta. A sátáni behatással fertőzött lakásban tartózkodók nagy valószínűséggel elég rövid idő alatt fertőzöttekké válnak, s magukkal hurcolják otthonukba a fertőzést, ahol családtagjaik is részesülhetnek a behatás "örömeiből".
Sátáni megtámadtatás és a sátáni rontás esetében a fenti tünetek kiegészülhetnek teljes álmatlansággal, különféle alvászavarokkal, rémálmokkal, hallucinációkkal. E tünetek idővel oly erőssé és valósághűvé válhatnak, hogy szélsőséges esetben az elme teljes katasztrófáját okozhatják.

Megszálló kóbor lelkek

A behatás jelenléte meggyőződésünk és ismereteink szerint azt jelenti, hogy a kérdéses illető pillanatnyilag nincs egyedül fizikai testében. Nem árt, ha azt is tudomásul vesszük, hogy e megszállók jószántukból soha sem szokták elhagyni a már jól "bejáratott" gazdatestet. E "megszállók" lehetnek a test tulajdonosának elhunyt rokonai, kik valamilyen oknál fogva nem tudtak "elmenni". Feltehetően úgy érzik, hogy még valamilyen dolguk (elintézetlen ügy, bosszú, stb.) van e világon. De az is lehet, hogy a túl bensőséges kapcsolat foka miatt, az illető nem tudta elengedni Őket.
Végeredményben e megszállók lehetnek akár "egyszerű" idegenek is, kik ebben a testben találtak számukra megfelelő "menedéket", illetve e testben találták meg azon szenvedélyek (pl. szex, alkohol, drog, dohányzás, stb.) által nyújtott élvezeteket, melyek számukra még életükben a mindent jelentették.
A behatás megléte esetén a megszállt illetőt rémálmok gyötrik, ezért álmában beszél, kiabál. A behatás meglétéről az is tanúskodik, hogy az álmában kiadott hangok egyáltalán nem az Ő saját orgánumán szólalnak meg, sőt előfordulhatnak az illető által egyáltalán nem ismert idegen nyelvi megnyilatkozások is. Továbbá előfordulhat, hogy a megszállt illető rá egyáltalán nem jellemző módon olyan dühkitöréseket produkál, melynek láthatóan nincs kiváltó oka.

Bármely változatról is van szó, egy biztos: a megszállóknak nem itt van a helyük!