A bibli�nk egy meglehet�sen j�, �s �rdekes sz�ndarab. Nem megy ki a divatb�l, nem vesz�t az �rt�k�b�l, nem unjuk meg, sok benne az alleg�ria, a p�ld�zatok, sz�zan sz�zf�lek�ppen �rtelmezz�k, s�t, r�tegesen is �rtelmezhetj�k. Egy-egy bibliai kijelent�s egy id�ben jelenthet ezt is, azt is, amazt is, vonatkozhat m�ltra, jelenre, j�v�re.

A szerepl�i sem maradnak le ez m�g�tt a sz�nvonal m�g�tt. A darab kulcsfigur�ja ugyan Isten, az Atya, de � az�rt a h�tt�rben marad, a kulissz�k m�g�tt. J�zus az, aki el�t�rben van, �s aki a legt�bbet v�llal a darabb�l.

Istenen k�v�l vannak m�g m�s l�thatatlan szerepl�i is a bibli�nak - ezek a S�t�n, az �rd�g, �s az angyalok.

Az �rd�g �s a S�t�n a bibli�ban nincs egy�rtelm�s�tve, b�r sejt�seket ad r�la, hogy ez nem egy, hanem k�t l�ny. A S�t�n v�geredm�nyben Lucifer, a legk�l�nb Isteni teremtm�ny, aki szembefordult Istennel. Az �rd�g a szabad l�lek, amelyet m�r nem lehet befogni.

Az �rd�g az a Teremt� L�ny, aki az �sforr�ssal �sszhangban egziszt�l, aki a lelket az �nmegval�s�t�sban seg�ti, �s nem saj�t�tja ki mag�nak, mint Isten. Az �rd�g, a TL nem veszi fel szemt�l szembe a harcot Istennel. Isten ellen minden embernek mag�nak kell megv�vni harc�t - az �rd�g az embert csak a saj�t lelkierej�nek megszerz�s�ben, fel�p�t�s�ben seg�ti.

Lorber Jakab az �r�saiban szint�gy nem pontosan k�l�nb�zteti meg a S�t�nt �s az �rd�g�t, n�ha �sszemossa a kett�t:

„Lucifer, azaz Vil�goss�ghordoz� volt az � eredeti s tulajdonk�ppeni neve.
Isten az � l�ny�be gondolatainak v�gtelens�g�t pl�nt�lta �t, hogy Lucifer vil�goss�g�ban meg�rjenek, s e hatalmas szellem f�ny�b�l vil�gosan gondolkod� l�nyek tudatos vil�ga teremt�dj�k. A v�gtelens�g e f�nyes l�nyekt�l mind jobban ben�pes�lt volna, amire a v�gtelens�gben kimer�thetetlen hely �llt volna rendelkez�s�re.”

Itt val�ban a S�t�nr�l �r, Luciferr�l, akit isten b�kez�en meg�ldott szellem�vel. A S�t�n, Lucifer a legnagyobb Isteni Szellem.

A tov�bbiakban a S�t�n fogalma alatt azonban m�r az �rd�g�t kell �rten�nk:

„A S�t�n lelk�t �nerej�b�l akarja felszabad�tani; ... (S�t�n) az emberek k�z�l m�r sok szellemet kik�pzett a maga sz�m�ra, �s a tov�bbiakban a saj�t angyalai �tj�n gyakorolta a hatalmat. A diabolus, azaz �rd�g nem m�s, mint a S�t�n iskol�j�ban kik�pzett, kifejl�d�tt s megizmosodott szellem. Ezt ne �gy �rts�tek, hogy a S�t�n egy t�nyleges iskol�j�ban kik�pzett szellem, hanem E SZELLEMEK �NMAGUKBAN �NMAGUKAT K�PEZT�K KI ERRE AZON INTELLEIGENCIA R�SZECSK�K SEG�TS�G�VEL, MELYEKET A S�T�N KISUG�RZÀS�BÒL FELVETTEK MAGUKBA. E szellemeket, akik �gy �nmagukban hordj�k a S�t�n szellem�t, nevezz�k �rd�g�knek, vagy a S�t�n tan�tv�ny�nak."

Ez nagyon sz�p megfogalmaz�sa az �nfel�p�t�snek, �nmegval�s�t�snak: „E szellemek �nmagukban, �nmagukat k�pezik ki”, a sug�rz�s pedig az �sforr�s sugara. Nek�nk, embereknek teh�t �nmagunkban, �nmagunkat kell kik�pezni, �s ebben seg�t benn�nket a bel�nk �ltetett �sforr�s sugara, szellemis�ge.

A „S�t�n” sz�val ez az �r�s arra utal, hogy Lucifer mellett az �sforr�s is ellens�ge Istennek, mivel az �sforr�ssal a l�nyek fel�p�tik saj�t szellemis�g�ket, �s az �r�kl�tben nem lesznek Istenre utalva.

Az al�bbiakban �jra megjelenik a S�t�n:

„Satana az Istennel szembehelyezett ellenp�lust jelenti, s mint Satan�t, t�nyleg az �r helyezte szembe �nmag�val, mint ahogy a f�rfi �ll szembe a n�vel.

Mint ahogyan tudj�tok, e hatalmas szellem v�gtelen nagy hivat�sa az lett volna, hogy Mellettem mint egy m�sodik Isten szerepeljen, �s �ppen ez�rt nagys�g�nak �s rendeltet�s�nek megfelel�en, nagy szabad akarati pr�b�t kellett volna ki�llnia, amit - mint azt tudj�tok is - nem tudott ki�llni, mert az Istens�g f�l� akart emelkedni, hogy uralja azt.

Rangk�rs�g volt az els� b�n, mellyel az Istens�ggel szembehelyezkedett. Miut�n azonban az Istens�g nem volt hajland� r�sz�re el�nyt biztos�tani, s �nmag�t Lucifernek al�helyezni, haragj�ban t�zbe j�tt, s az Istens�get meg akarta semmis�teni, amihez meg is lett volna a sz�ks�ges ereje, ha az Istens�g az � �r�k b�lcsess�g�n�l fogva m�g idej�ben meg nem k�ti. Term�szetesen tal�nyosan hangzik, hogy e szellemben oly v�gtelen nagy er� lakozott, hogy m�g az Istens�ggel szemben is harcolhasson, s hogy az Istens�g v�g�l m�gis annyira lefogja az erej�t, hogy az �r�kk�val�s�gig tehetetlenn� v�lik - ami egyenl� a megsemmis�l�ssel. A dolog nyomban �rthet�v� v�lik, ha meggondoljuk azt, hogy az Istens�g e szellemben val�j�ban �ppen a m�sodik �nj�t �ll�totta fel. J�llehet, id�ben teremtett l�nyis�g volt, ennek ellen�re a v�gtelen t�rben az Istenhez hasonl� er�vel, ellenp�lusak�nt kellett volna bet�ltenie hivat�s�t.

E hatalmas szellemben az Istens�g saj�t f�ny�t koncentr�lta, s �gy az eg�sz v�gtelens�gre Istenhez hasonl� hatalmat nyert. Ez�rt lett volna ahhoz is ereje, hogy az Istens�get megragadja, s tehetetlenn� tegye.

E helyzetben pedig m�r nem Satana t�bb�, hanem - mivel �nmag�t elk�l�n�tette az Isteni rendt�l - S�t�n a neve, ami azt jelenti: az istens�ggel azonos p�lus. Azt viszont tudhatj�tok, hogy az azonos sarkok soha nem vonzz�k, hanem tasz�tj�k egym�st.”

S�t�n teh�t az Istens�ggel azonos p�lus - pontosan annyi k�pess�ggel b�r, mint Isten. J�zusn�l viszont l�ttuk - b�r sok k�pess�ge volt, m�gsem volt isteni k�pess�ge, m�gis mindig az Aty�ra hivatkozott, m�gis mindig a szellemek, az angyalok seg�tett�k, m�gis a Si�n hegy�re „kellett” neki menni, im�dkozni, ha ereje fogyt�n volt, ha fel akart t�lt�dni. Lucifernek nincs sz�ks�ge im�ra, nincs sz�ks�ge t�lt�d�sre.

Ezt az er�k�l�nbs�get J�zus �s a S�t�n k�z�tt a szellemi k�l�nbs�g okozta. J�zus lelki be�ll�totts�g� l�ny, a S�t�n szellemi be�ll�totts�g�. A S�t�n fell�zadhat Isten ellen, mert van hozz� ereje, k�pess�ge - J�zus nem l�zadhat, sem ereje, sem k�pess�ge - ez�rt is volt �ldozati b�r�ny. De csak volt - J�zus �rtelmes l�ny, �s a tov�bbi lesz�let�sekben folyamatosan �p�ti saj�t lelk�t, saj�t szellemis�g�t. �ldozati b�r�ny t�bb� nem lesz bel�le - m�r csak az�rt sem, mert J�zus nem szellemi teremtm�ny, mint Lucifer, hanem lelki, �s el�sz�r mindig a lelki ember jut el az �nmegval�s�t�shoz - csak az ut�n a szellemi.