- Val�sz�n�, hogy egy �regbe, vagy pinc�be estem. K�l�n�s f�nyek vil�g�tottak k�r�l�ttem �s l�ttam, hogy ez egy nagy barlang. Fel�lltam �s elindultam, ahogyan a f�nyek vezettek. A sok kicsi l�mp�s olyan k�l�nb�z� volt, mint a kar�csonyf�n a sz�nes �g�k. Vak�tottak, vil�g�tottak, szinte szipork�zott t�le a barlang. K�zel mentem az egyikhez, m�g csak langyos sem volt. Egy maroknyi k� volt az eg�sz. Mentem tov�bb �s egyre vil�gosabb lett, egy sokkal nagyobb helyre �rtem, itt kezek nyom�nak munk�j�t l�ttam, nem term�szet alkotta �reget. Hasonl� dolgokat l�ttam ott, amik a legt�bb h�zban megtal�lhat�k. Volt ott d�szesen faragott sz�k, szekr�ny, asztal, agyaged�nyek t�zhely, sz�v�sz�k �s m�g sok egy�b m�s is. Mint ha az �n m�retemhez k�sz�tett�k volna. Eszembe jutott err�l a H�feh�rke c�m� mese. Bizony�ra el is mosolyoghattam, az eddigi f�lelmem kezdett eloszlani �s m�r j�l �reztem magam. Oda l�ptem a faragott sz�kkarf�hoz, amin egy sz�p faragott m�kus d�szelgett �s megsimogattam, ek�zben �gy �reztem, mintha H�feh�rke arc�t sim�tottam volna meg. Ekkor valaki megsz�lalt a h�tam m�g�tt: - Ugye, nagyon sz�p, �n faragtam valamikor nagyon r�gen. A hang fele fordultam �s riadtan n�ztem arra, aki hozz�m sz�lt. Akkora emberke lehetett, mint �n, de feln�tt, szak�llas, fura ruh�j�. Kedvesen bar�ts�gosan mosolygott r�m. Hellyel k�n�lt �s miut�n � is le�lt, m�r ism�t nem f�ltem. Elmondta, hogy � Gor�n a t�rpe aki ebben a barlangban �l t�bbsz�zadok �ta sajnos m�r csak egyed�l. Megk�rdezte, hogy �n hogy ker�ltem ide, mes�ljem el neki. Mindkett�nk sz�m�ra furcsa volt a m�sikunk besz�de, az�rt meg�rtett�k egym�st. - Gor�n, te t�rpe vagy, �n eddig mindig azt hittem, hogy ti csak a mes�kben l�teztek. - Istv�n, te m�g gyerek vagy, de annyit tudhatn�l, hogy a mes�knek mindig van val�s�g alapja. R�gen minden v�r mellett voltak barlangok, ahol mi t�rp�k �lt�nk �s seg�tett�k a v�rbeliek �s a k�r�l�tte �l� emberek �let�t. De mi kisebbek vagyunk, mint ti emberek �s sokkal - sokkal hosszabb �let�ek, �gy h�t-nyolcsz�z �vet is el�l�nk. �n m�r �tsz�zhetvenhat �ves vagyok. J�nius tizennyolcadik�n �tsz�zhetvenh�t leszek. - De hisz akkor egy napon van a sz�let�snapunk, b�r �n csak h�t leszek. Lehet, hogy nem v�letlen, hogy mi tal�lkoztunk! - Jegyezd meg, hogy az �letben semmi sincsen v�letlen�l - A t�nd�rek is l�teznek? �k hol �lnek? A boszork�nyok, man�k? -Igen, �k is mind l�teznek, magas ormokon, fenn a hegyek k�z�tt laknak a t�nd�rek, csak nem l�tod �ket. De ha meg�rintenek, olyan, mintha l�gy szell� simogatna �s ha sz�ks�ged van r�juk, seg�tenek. A rossz t�nd�rek a boszork�nyok. A man�kat szint�n nem l�tni, mert cs�ntalan kis figur�k. - Gor�n, mes�lj magadr�l �s az elm�lt id�kr�l! - Amikor az emberek �s t�rp�k b�kess�gben �ltek egym�ssal, mindenki ott seg�tett a m�siknak, ahol �s amikor tudott. Megtan�tottuk a v�r k�r�l �l� embereket a gy�gyf�vek haszn�lat�ra, megmutattuk az �sv�nyokat, hogy hol tal�lj�k meg azokat a f�ldben �s miket tudnak bel�le k�sz�teni. Az els� baj akkor kezd�d�tt, amikor a sz�nes vil�g�t� k�vecsk�kb�l adtunk a kicsi gyerekeknek j�tszani. Szerett�k n�zegetni, cs�rgetni, gurgatni. M�g gy�gy�t� erej�k is volt egyik m�siknak. Keresked� idegenek �sszeszedt�k, ezeket a k�veket, amit dr�gak�nek neveztek. Addig kutattak, am�g t�bb kisebb barlangunkat is kifosztottak. S�rtunk, k�ny�r�gt�nk, hogy adj�k vissza, de �k kinevettek. De egyre t�bbet k�rtek k�veteltek, raboltak. Ez�rt egyre kevesebbet j�rtunk az emberek k�z� Voltak, akiknek m�r t�bb kincs�k volt, mint nek�nk t�rp�knek, ugyanakkor sokan �heztek �s alig volt ruh�juk. Nagyon szomor�ak voltunk. A m�sik baj, akkor kezd�d�tt, amikor h�r�t vett�k, hogy megt�madj�k a v�rk�rny�ki embereket �s a v�rat, amit v�rosnak neveztek. Az emberek magukra maradtak nem volt m�s seg�ts�g�k, csak benn�nk b�zhattak. A barlangunkb�l olyan kardokat hoztunk, amelyeket sz�nes k�vek d�sz�tettek, csod�s er�vel b�rtak, ezeket sz�tosztottuk az emberek k�z�tt. A csat�ban a v�roslak�k legy�zt�k a betolakod�kat, nek�nk �s kardjainknak k�sz�nhet�en. A kardokat j�l eldugtuk az egyik barlangunk m�ly�re, nehogy az emberek rossz c�lra haszn�lj�k fel. Nagyon h�l�sak voltak nek�nk. Sok olyan mesters�gre megtan�tottak, amit mi nem ismerhett�nk: Sz�v�s, fafarag�s, fazekass�g. A v�rosban volt egy gy�ny�r�s�ges le�ny, de t�rpe n�v�s�, �gy senki sem vette feles�g�l. Amikor megl�ttuk egym�st, szerelmesek lett�nk, feles�g�l is adt�k hozz�m. Itt �lt�nk a barlangban nagyon boldogan. Sz�letett egy l�nyunk, akit nagyon szerett�nk. Ahogyan cseperedett, n�vekedett az emberek ism�t kezdt�k elfelejteni a vel�k tett j�kat. Egyre t�bbet j�ttek dr�gak�vet k�rni a kardokat is k�vetelt�k. El kellett rejten�nk az emberek el�l a barlangok bej�rat�t, hogy soha ne tal�lj�k meg. A l�nyunkat messzi vid�kre f�rjhez adtuk, a feles�gem mivel f�ldi ember volt, meg�regedett �s meghalt. �n egyed�l maradtam. - Mindig egyed�l vagy? - M�r kev�s t�rpe �l a f�ld�n, de az�rt l�togatjuk egym�st. Azt hiszem, hogy m�r menned kell, mert keresnek a sz�leid. Gor�n a barlang oldal�n kinyitott egy k�falat �s ott volt a kinti vil�g. Megk�sz�ntem a kedvess�g�t sok szerencs�t k�v�nt nekem. -Lehets�ges, hogy tal�lkozzunk? - Igen. Fogadj sz�t, tanulj sokat �s mindig l�gy j�. Szeretet legyen a sz�vedben! Ism�t ott voltam az �res telken egy fa m�g�tt. Otthon elmes�ltem, hogy mi t�rt�nt velem, de senki sem akarta elhinni. Nemsok� elkezdt�k a telken egy h�z alapjainak �s pinc�j�nek �s�s�t, ahol sz�les k�falakat ed�nyeket tal�ltak. Nem folytatt�k a munk�t, hanem a r�g�szek elkezdt�k felt�rni a ter�letet. Egy nagy v�r romjait tal�lt�k meg. Az egyik r�g�sznek elmes�ltem a t�rt�netemet, de csak nevetett rajtam. Ha nem lenne igaz a t�rt�net, a v�r romjai sem lenn�nek itt. Most m�r att�l f�ltem, nehogy megtal�lj�k a barlangot �s v�gleg el�zz�k Gor�nt. Amikor a hetedik sz�let�snapomat �nnepelt�k, h�t gyertya �gett a tort�mon �s akkor a torta tetej�re belekarcoltam az �tsz�zhetvenhetet. Gyertyaf�j�skor gondolatban boldog sz�let�snapot k�v�ntam Gor�nnak is. �jszak�ra egy szelet tort�t vittem be az �jjeliszekr�nyemre, mire reggel f�lkeltem hely�n egy z�ld kiskavicsot tal�ltam. Ezt a v�rost ahol �vekkel ezel�tt laktunk ma �gy h�vj�k, Civitas Fortissima./ aki nem tudn� Balassagyarmat a mai neve./