Sok-sok �vvel ezelott egy nagysz�m� szi� harci t�rsas�g indult a Varj� Nemzet ellen. Hossz� utaz�s v�g�n k�zdelmes csat�t v�vtak egym�ssal, m�g v�g�l a lakot�kat legyozt�k. Csak egyetlen fiatal lakota maradt �letben. Amint a Varjak elhagyt�k a csata sz�nhely�t, az ifj� harcos felugrott �s megmutatta mag�t. - �ljetek meg! - ki�ltotta, mellkas�t mutatva az ellens�gnek. A Varjak azonban elfordultak tole �gy sz�lv�n: - Menj vissza a n�pedhez �s mondd el nekik, ami itt t�rt�nt. A Varj� harcosok visszat�rtek a falujukba, mag�ra hagyv�n a sebes�lt lakot�t. A fiatal Lakota a t�bora fel� indult. Ahogy ment, minden l�p�s�n�l im�dkozott: - K�rlek Tunkashila (Nagyapa), seg�ts nekem, hogy haza�rhessek n�pemhez. Tunkashila hallotta a f�rfi im�j�t, �s n�gy nap m�lva az ifj� harcos megpillanthatta faluj�nak s�trait. Ahelyett, hogy befutott, vagy bes�t�lt volna a t�borba, meg�llt egy ny�rfa mellett. A fa magas volt �s k�r�lbel�l a fel�n�l el�gazott. - Wopila (k�sz�n�m) Tunkashila! - ki�ltotta. Az ifj� t�ncolni kezdett a mag�nyos ny�rfa alatt. Az emberek kij�ttek a falub�l, hogy megn�zz�k a fiatal embert. - Or�lt! - mondt�k n�h�nyan. A Wicasa Wakan (Szent Ember) �gy sz�lt: - V�rjatok! Tal�n nem is olyan or�lt. Hagyjuk ot, �s n�zz�k, mit csin�l! �s az emberek figyelt�k. Senki sem �rintette meg, �s senki nem besz�lt hozz�. Csak n�zt�k eg�sz nap, ahogy a harcos t�ncolt. A k�vetkezo reggel a f�rfi m�g mindig ott t�ncolt a fa alatt, de �nekelt is: Wakan Tanka Nagy Szellem unshimala ye K�ny�r�lj rajtam Wani kta cha �lni fogok Lecha mu welo Ez�rt teszem ezt Wanbli Gleska (P�tty�s Sas) rep�lt kelet felol az �gen �s megpihent a ny�rf�n. A sas n�zte az ifj�t �s a lakot�k figyelt�k ot. A sas vijjogott a t�ncos minden l�p�s�re. Amikor a Nap a harmadik reggel megt�rte a l�t�hat�rt, a t�ncos �s a sas m�g mindig ott volt. A harcos csal�dja agg�dni kezdett. - M�g nem j�tt haza. Sz�ks�ge van v�zre �s �telre. - V�rjunk! - mondta erre a Szent Ember. - Majd j�n, ha itt lesz az ideje. Nem szabad zavarnunk. A negyedik napon az ifj� abbahagyta a t�ncot. Bes�t�lt a faluba, s�tr�hoz. Nem besz�lt, �s nem engedte, hogy hozz��rjenek. Az emberek k�vett�k. Kil�pett a tipibol kez�ben egy k�ssel �s egy hossz� l�szor k�t�llel, majd gyorsan visszat�rt a ny�rf�hoz. Azt�n fogta a k�t�l egyik v�g�t, felm�szott a f�ra, �s az el�gaz�shoz k�zel megk�t�tte. Az emberek meglepet�s�re a sas, mely m�g mindig ott volt, nem r�ppent f�l. A harcos visszaereszkedett a f�ldre, �s h�tras�t�lt, am�g a k�t�l engedte. Vette a k�s�t, majd �vatosan k�t p�rhuzamos v�g�st ejtett mindk�t mellkas�n, �s �tfuzte rajtuk a k�telet. A t�ncos, imm�r saj�t h�s�val a f�hoz k�tve, �jra t�ncolni �s �nekelni kezdett. A sas m�g mindig vijjogott minden l�p�s�re. Amint a Nap k�zeledett a nyugati dombokhoz, addig h�zta h�tra mag�t, m�g a h�s utat engedett, s megszabadult a f�t�l. Nem esett el, csak megfordult, hogy l�ssa a n�pet �s csal�dj�t, akik �tellel �s v�zzel v�rt�k. S a negyedik nap ut�n az ifj� csal�dja karjaiba s�t�lt. A Napt�ncnak sok ind�t�ka van, de a legutols� e sorban az ego �s a f�rfiass�g. Minden t�ncos ind�t�ka a szenved�s. N�h�nyan Wopila-t mondanak, ahogy a fiatal harcos tette. M�s t�ncosok eg�szs�get k�rnek egy csal�dtagjuknak, �s t�ncukkal seg�tenek megkapni ezt. Mint Napt�ncosok, megtagadjuk magunkt�l az �telt, vizet �s a csal�dot. Azt�n felaj�nljuk az egyetlen dolgot, ami igaz�n hozz�nk tartozik - a h�sunkat (test�nket). Rem�lem, minden t�ncos t�rsam im�ja meghallgat�sra �s v�laszra tal�l.