Ebben az évszakban tartották a Naptáncot is, az emberek ekkor tettek és teljesítettek fogadalmakat. Néha a törzsi összejövetelt ősszel tartották, amikor a vadállatok a legjobb erőben voltak, amikor a minden vad gyümölcs érett, a fák és növények levelei a legszebben ragyogtak. Az emberek többek közt azért gyűltek össze, hogy megünnepeljék győzelmeiket, harci ösvényen aratott sikereiket és minden más jó szerencsét, amely érte őket az elmúlt év alatt, amikor a csoportok szétszóródva éltek, és mindegyik önállóan működött. A másik ok az volt, hogy ekkor a nagyfőnökök és a törzs más vezetői szabályokat és törvényeket hoztak, s ezek a törzs összes csoportjára vonatkoztak. Például, ha valamelyik csapat összetűzésbe keveredett egy másik törzzsel, például a Varjakkal, erről minden sziúnak tudnia kellett, akárcsak arról, ha ellenség jött a vadászterületükre. Így őrködtek a teton sziúk vadászterületeiken. A gyűlések után a különböző csoportok újra szétszóródtak. Egy alkalommal a Sans Arc csapat nyugat felé indult. Egyik helyről a másikra vándoroltak, remélve, hogy bölényre és más vadra találnak. Erre azért volt szükségük, hogy télire eleséget és felszerelést halmozzanak fel, de nem találtak semmit. Ekkor tanácsot hívtak össze, és kijelöltek két fiatal férfit, hogy menjenek el bölényt és más vadat keresni. Azok gyalog indultak. Amikor látótávolságon kívül értek, más-más irányba mentek, de egy előre megbeszélt helyen találkoztak. Miközben azt tervezgették, hogy mit tegyenek, nyugat felől egy magányos valami közeledett feléjük. Nem bölényhez hasonlított, hanem inkább emberhez. Nem tudták kitalálni, hogy mi lehet. A valami gyorsan közeledett. Mindkét férfi bátornak tartotta magát, és elhatározták, hogy bevárják, bármi legyen is az a valami. Álltak, és kíváncsian figyeltek. Amint a valami közel ért, látták, hogy egy csodálatosan szép leány. Pompás, rojtos őzbőr ruhát, lábszárvédőt és mokasszint viselt. Haja jobb oldalon lazán kibontva lógott, bal oldalon pedig elhullajtott bölényszőrrel csomóba volt kötve. Jobb kezében egy zsályából készült legyezőt tartott, arca függőleges, vörös csíkokkal volt kifestve. A fiatalemberek tanácstalanok voltak, nem tudták, hogy mit tegyenek vagy mondjanak. A leány szólalt meg. Így beszélt: - Engem a Bölény Nemzet küldött, hogy látogassam meg az embereket. Ti nehéz feladat végrehajtására vállalkoztatok. Helyes, hogy megpróbáltátok véghez vinni népetek kívánságát, és el kell érnetek célotokat. Menjetek haza, és mondjátok meg a főnöknek és a vezetőknek, hogy állítsanak föl egy különleges sátrat a tábor közepén. Ajtaja és a tábor bejárata abban az irányban legyen, ahol a Nap legördül a földről. A tiszteletadás helyén zsályát terítsetek szét, és a tűzhely mögött készítsetek elő egy négyszögletes területet. E terület és a zsálya mögött készítsetek egy keretet vagy állványt. Közvetlenül az állvány elé tegyetek egy bölénykoponyát. Fontos ajándékom van a törzs számára, amely jólétet biztosít a jövőben. Napkeltére a táborban leszek. Miközben ezeket mondta, az egyik fiatalembernek tisztátalan gondolatai támadtak. Ekkor egy felhő szállt alá, és beborította ezt a fiatalembert. Amikor a felhő elhagyta a földet, a fiatalember ott maradt - de csak a csontváza. A szűz megparancsolta a másiknak, hogy fordítson neki hátat és induljon haza. Megparancsolta az ifjúnak, hogy ne nézzen vissza. Amikor a férfi a tábor látókörébe ért, cikkcakkban kezdett futni a hazatérő felderítők szokásos jelzése szerint. A táborbeliek figyelték a jelzést és megtették az előkészületeket a hazatérők fogadására. A tanács-tipin kívül, az ajtóval szemben egy, a szertartás végrehajtására méltó, idős ember várta feszülten a hazatérőket. Az érkezők felé fordulva térdelt, hogy meghallgassa beszámolójukat. Egy sor idős ember térdelt mögötte. A fiatalember megérkezett a tanács-tipihez. Az összegyűltek nagyon kíváncsiak voltak, hogy hol maradt a másik. A beszámolót nagy lelkesedéssel fogadták az emberek. A különleges sátor elkészült, és a többi követelménynek is eleget tettek. A kikiáltó az egész táborban közzétette, hogy mi történik majd másnap reggel. Gondos készültek az alkalomra. Másnap kora hajnalban a férfiak, nők és gyerekek összegyűltek a különleges sátor körül. Olyan fiatal férfiakat választottak ki, akik ismertek voltak szeplőtlen jellemükről, hogy a Szüzet a táborba kísérjék. Pontosan napkeltekor a Szűz feltűnt a látóhatáron. Mindenki izgatott volt. Minden szem a Szűzre szegeződött. Az lassan bejött a táborba. Ugyanazt az öltözetet hordta, mint az előző alkalommal, amikor a két férfi találkozott vele, csak a zsálya legyező helyett egy pipát tartott a kezében. Szárát a jobb kezében, fejét a balban fogta. A főnök, akit felhatalmaztak, hogy az egész sziú nemzet nevében fogadja a vendéget, a sátor ajtajától jobbra ült, arccal a közeledő leány felé. Amikor az az ajtóhoz ért, a főnök felállt, és utat engedett neki, hogy beléphessen. Az bement a tipibe, és az ajtó bal oldalán, a megtiszteltetés helyén ültették le. A főnök így üdvözölte a Szüzet: - Kedves rokonaim! A Nagy Szellem ma ismét lenézett, és ránk mosolygott. Elküldte hozzánk ezt a fiatal leányt, akivel nővérünkként fogunk bánni. Akkor sietett a segítségünkre, amikor éppen nagy ínségben vagyunk. A Nagy Szellem úgy kívánja, hogy éljünk. Felemeljük hát tekintetünket a napra, a világosság forrására, amely kinyitja szemünket és a mai gyönyörű napot adja nekünk, amelyen találkozhatunk hozzánk látogató nővérünkkel. Nővérem, örülünk, hogy eljöttél hozzánk, és bízhatsz benne, hogy bármilyen üzenetet hoztál, mi képesek leszünk azt betartani. Szegények vagyunk, de mindig tiszteljük látogatóinkat, különösen rokonainkat. Szokásunk különleges étellel kínálni a vendéget. Most ínségben vagyunk, és csak azzal a vízzel tudunk kínálni, ami a felhőkből esett. Fogadd el, idd meg, és ne feledd, hogy nagyon szegények vagyunk. Egy édesfű fonatot megmártott egy bölényszarvban, melyben esővíz volt, és felajánlotta a szűznek. Majd így folytatta: - Nővérünk, készek vagyunk meghallgatni a jó hírt, amit hoztál. A pipát, melyet a szűz hozott, az állványra tették. A leány kortyolt a vízből, felállt, felvette a pipát, és így szólt: - Kedves rokonaim, bátyáim és nővéreim! A Nagy Szellem lenézett, és ránk mosolygott a mai napon, hiszen családtagokként találkoztuk. A legjobb dolog egy családban a mindenki iránti jó érzés. Büszke vagyok, hogy családotok tagja lettem: mindnyájatok nővére. A Nap a ti nagyapátok és az enyém is. Törzsetek arról ismert, hogy mindig hűségesen betartja ígéreteit, és nagy tisztelettel és megbecsüléssel viseltetik a szent dolgok felé. Ismert az is, hogy a törzsben csak jó érzések uralkodnak, s ha valaki rosszat tesz vagy bűnösnek találtatik, annak része kiközösítés, többé nem maradhat a többiekkel. Ezekért a jó emberi tulajdonságokért lettetek kiválasztva; érdemesnek bizonyultatok minden jó ajándékra. Én a Bölény Nemzetet képviselem, mely ezt a pipát küldi nektek. Fogadjátok ezt a pipát minden ember [indián] nevében. Vegyétek, és használjátok utasításaimnak megfelelően. A pipa feje vörös kőből van. Ez ritka kő, csak egy bizonyos helyen található. A pipát a béke megteremtésére kell használni. Eljön majd az idő, amikor abbahagyjátok az ellenségeskedést más nemzetekkel. Bármikor, ha békesség köttetik két törzs vagy csoport között, ez a pipa legyen a szerződéskötés eszköze. A pipával segítse az orvosságos ember a betegeket. Az asszonyokhoz fordult, és így szólt: - Kedves nővéreim, asszonyok: nehéz az életetek ezen a világon. Nélkületek nem ilyen lenne az élet. A Nagy Szellem szándéka szerint sok bánatot kell elviselnetek, vigaszt kell nyújtanotok mások bánatában. A ti munkátok élteti családot. Nektek adatott a ruhakészítés tudománya és az ennivaló elkészítése. A Nagy Szellem veletek van bánatotokban, és osztozik gyászotokban. Nagy ajándékot adott nektek, a kedvességet és jóságot a Földön élő valamennyi teremtmény iránt. Titeket választott, hogy gondoljatok a halottakra, akik eltávoztak. Tudja, hogy ti tovább emlékeztek a halottakra, mint a férfiak. Tudja, hogy nagyon szeretitek gyermekeiteket. Aztán a gyerekekhez fordult: - Kis öccseim és húgaim! Szüleitek is ilyen kisgyerekek voltak egykor, de idővel férfiakká és asszonyokká lettek. Minden élőlény kicsi volt egyszer, de ha nem viselik gondját, nem képes felnövekedni. Szüleitek szeretnek benneteket, és sok áldozatot hoztak értetek, azért, hogy a Nagy Szellem meghallgassa őket, és felnövekedve csak jóban legyen részetek. Ezt a pipát hoztam nekik, és ti is részesültök ennek gyümölcseiből. Tanuljátok meg tisztelni és nagyra becsülni ezt a pipát, és mindenekelőtt éljetek tisztán. A Nagy Szellem a ti dédapátok. A férfiak felé fordult: - Most, kedves bátyáim, azzal adom nektek ezt a pipát, hogy semmi másra, csak jóra használjátok. Az egész törzs szükségleteinek kielégítése a pipán múlik. Tudjátok, hogy az életben mindent a Földből, az Égből és a Négy Irányból kaptok. Ha bármi rosszat tesztek ezekkel az elemekkel szemben, azok mindig elégtételt vesznek rajtatok. Tiszteljétek őket. A pipa révén tegyetek áldozati felajánlásokat. Ha bölényhúsra van szükségetek, szívjátok a pipát, kérjétek, amire szükségetek van, és megkapjátok. Rajtatok múlik, hogy erősek legyetek, és segítsétek az asszonyokat a gyerekek felnevelésében. Osztozzatok az asszonyok bánatában! A Nagy Szellem rámosolyog arra a férfira, aki kedves érzéssel viseltetik egy nő iránt, mert a nő gyenge. Vegyétek ezt a pipát, és ajánljátok fel a Nagy Szellemnek minden nap. Legyetek jók és kedvesek a kisgyerekekhez. A főnökhöz fordult: - Bátyám. Téged választottak ezek az emberek, hogy az egész sziú nemzet nevében átvedd ezt a pipát. A Nagy Szellem elégedett, és örül ezen a napon, mert azt tetted, amit kell és amit minden jó vezetőnek tennie kell. A pipa segítségével élni fog a törzs. A te kötelességed gondoskodni a pipa tiszteletéről és megbecsüléséről. Büszke vagyok, hogy a nővérednek neveztél. Nézzen le ránk a Nagy Szellem, könyörüljön rajtunk, és gondoskodjon rólunk minden szükségünkben. Most szívjuk a pipát. Felvett e földről egy bölényforgácsot és meggyújtotta a pipát. A pipa szárát az ég felé tartva így szólt: - Felajánlom ezt a pipát a Nagy Szellemnek, mindazért a jóért, amit fentről kapunk. (A Föld felé tartva:) Felajánlom a Földnek, ahonnan minden jó ajándék jön. (A négy égtáj felé tartva:) Felajánlom a Négy Szélnek, ahonnan minden jó dolog jön. Szívott egyet a pipából, majd átadta a főnöknek, mondván: - Kedves fivéreim és nővéreim, elvégeztem a feladatot, amellyel ideküldtek. Elmegyek, és nem kívánom, hogy bárki is elkísérjen. Csak azt kérdezem, hogy tiszta-e az út előttem. Megfordult, és elindult. A pipát a főnöknél hagyva. Az úgy rendelkezett, hogy mindenki maradjon csendben, míg nővérük a láthatáron belül van. A Szűz a bal oldalon ment ki a sátorból, nagyon lassan lépegetett, és amint kiért, fehér bölényborjúvá változott. Azt mondják, hogy a főnök, aki átvette a pipát a Fehér Bölény Szűztől, Egyenesen Álló Bölény volt (Tatanka-Woslal Nazin - Buffalo Stands Upward). A pipát egymásnak adták a nemzedékek. Az elbeszéléskor úgy mondták, hogy a pipa Szarvas Fej (Hena Kapa - Elk Head) birtokában van, aki a Thunder Butte-nál lakik a Cheyenne River rezervátumon. Őróla azt tartották, hogy "körülbelül a harmadik nemzedék, aki a pipát őrzi". Ekkor (1911-ben) kilencvennyolc éves volt. Minden előző pipaőrző több, mint száz évet ért meg. Elk Head 103 éves korában halt meg 1916. januárjában. A pipa indián neve Fehér Bölényborjú Pipa (Ptehin'cala Chanunpa - The White Buffalo Calf Pipe). Másolatok készültek, és a törzs minden férfi tagja hordott egy az eredetihez hasonló pipát. Szára a bölényborjú légcsövéhez hasonlított. Valahányszor a tanács körben használják a pipát, vagy akár ha két ember szívja együtt, az az előírás, hogy a pipát bal felé kell továbbadni, mert ebben az irányban távozott a Fehér Bölény Szűz. Annak, aki meggyújtja a pipát, felajánlást kell tennie.