Hol volt, hol nem volt, az �perenci�s tengeren is t�l, az �veghegyen is t�l volt egy csod�latos orsz�g. Ebben az orsz�gban mindig k�k volt az �g, a f�k �de z�ldek voltak �s gy�ny�r� vir�gok ny�ltak mindenfel�. A f�k k�z�tt mindig vid�m mad�rf�tty hallatszott, �s boldog �llatok kerget�ztek, j�tszadoztak a p�zsiton. De legink�bb a lak�i miatt volt k�l�nleges ez hely: itt laktak ugyanis azok a j�s�gos �s sz�ps�ges t�nd�rek, akik napjaikat azzal t�lt�tt�k, hogy az �veghegyen t�l �l� gyermekek �let�t boldogabb� tegy�k. Seg�ts�g�kre voltak ebben azok a kis man�k, akik kicsi aranyl�dik�ikban �rizt�k a gyermekek �lmait. A l�dik�k kulcsa, ami az emberi szem sz�m�ra l�thatatlan volt, ott f�gg�tt m�lt� hely�n, a gyerekek sz�ve f�l�tt. Hogyha j�l viselkedtek, ez a kulcs csillogott, villogott, �s amint a z�rba illesztett�k, azonnal mes�s �lmokat rep�tett ki a l�dik�b�l. Viszont ha rosszak voltak, a kulcs elvesztette csillog�s�t, �s bizony a l�dik�b�l is csak azokat a gonosz tetteket tudta felszabad�tani, amit napk�zben a gyerekek elk�vettek, csak ford�tott helyzetben, mint ahogy az val�j�ban t�rt�nt. �gy tanult�k meg a gyerekek, hogy mi a k�vetkezm�nye annak, ha rosszalkodnak. A f�t�nd�r minden gyerek mell� kijel�lt azonban egy t�nd�rt, hogy annak minden l�pt�t k�vesse, meg�vja �t a balesetekt�l, �s seg�tsen helyrehozni hib�ikat. Egy fontos szab�ly volt, amit minden t�nd�rnek be kellett tartania: soha nem mutathatt�k meg magukat kis v�denc�knek! J�l tudta ezt Csupaj� is, az a t�nd�r, akir�l a mes�m most sz�lni fog. � vigy�zott az �veghegy innens� oldal�n �l� kicsi l�nyra, Eszterre. K�nny� dolga volt, mert Eszter nagyon j� kisl�ny volt. Mindig sz�t fogadott a sz�leinek, mindenkinek sz�vesen seg�tett, �s persze nagyon vid�m gyerek volt, ez�rt azt�n nagyon sok j� bar�tja volt. Ha v�letlen�l valami rosszas�gon t�rte a fej�t (mert h�t az�rt m�giscsak gyerek volt), mindig akadt egy bar�t, aki lebesz�lte r�la. Vagy ha �ppen bajban volt, mindig akadt valaki, aki seg�tsen neki. Egy napon azonban sz�rny� dolog t�rt�nt: Eszter �ppen kint j�tszadozott kis bar�taival az erd� sz�l�n, amikor arra j�rt a gonosz boszork�ny. � m�r r�g�ta figyelte Esztert, �s nagyon bosszantotta, hogy ennek a kisl�nynak a k�rnyezet�ben mindenki boldog. �gy azt�n elhat�rozta, hogy az els� adand� alkalommal ellopja t�le az �lmok l�dik�j�t nyit� aranykulcsocsk�t. Egy nagy k�teg r�zs�t vett a h�t�ra, �s azzal bicegett a j�tszadoz� gyerekek fel�. Eszter persze r�gt�n megsajn�lta az �reg n�nit, aki l�that�an alig b�rta vinni a t�zreval�t, ez�rt r�gt�n r�vette kis pajt�sait, hogy seg�tsenek neki. A boszork�ny m�zes-m�zos szavakkal k�sz�nte meg a seg�ts�get, �s m�s nem l�v�n, egy kis s�tem�nnyel k�n�lta meg a gyerekeket. Azok persze j��z�en elfogyasztott�k, de nyomban m�lyen elaludtak att�l az altat�t�l, amit a boszork�ny s�t�tt a kis pog�cs�kba. T�bb se kellett a v�n bany�nak: minden gyerek sz�ve f�l�l let�pte a kis kulcsocsk�t, hiszen j�l tudta, hogyha a gyerekeknek nem lesz �lmuk, nem lesznek m�r ilyen vid�mak, mint eddig. �s hol volt ekkor Csupaj�? H�t bizony � is �ppen j�tszadozott t�nd�rt�rsaival. Amint megt�rt�nt a baj, r�gt�n �szrevett�k, de sajnos m�r k�s� volt! A gyerekek az �bred�s ut�n kedvetlen�l t�lt�tt�k napjaikat, mivel nem voltak �lmaik, nem volt fant�zi�juk nem tudt�k kital�lni, hogy mit csin�ljanak. Az unatkoz�s miatt viszont egyre rosszabbak lettek, mindig olyat csin�ltak, amivel megb�ntottak valakit, �s napr�l-napra rosszabb lett a helyzet. Csupaj� tudta, hogy most j�tt el az � ideje. �sszedugta fej�t a kis man�kkal, �s elhat�rozt�k megszerzik a kulcsokat a boszork�nyt�l. M�r a m�dj�t is megtal�lt�k: Csupaj� megl�togatja a v�n bany�t szolg�l�l�ny k�p�ben, �s a megfelel� pillanatban cselekszik. A kis t�nd�rnek nem kellet sok napot elt�ltenie a boszork�ny mellett, hogy r�j�jj�n, mi gonoszs�g�nak az oka. Bizony � sohasem �lmodott. Egyszer azt�n, amikor a banya elaludt, el�vette a var�zsp�lc�j�t, �s olyan sz�p �lmokat var�zsolt neki, hogy amikor az fel�bredt csak mosolygott �s nevetett (amit m�g �let�ben nem csin�lt!). M�snap Csupaj� m�g szebb �lmokat var�zsolt neki, �gy a boszork�ny m�g seg�tett is neki aznap. Harmadnap m�r a f�t�nd�r el� sietett Csupaj�, arra k�rve �t, hogy adjanak �lomkulcsot a boszork�nynak is, mert akkor minden bizonnyal a banya is visszaadja majd Eszternek �s t�rsainak a kulcsocsk�kat. A f�t�nd�r j�l tudta, hogy Csupaj� csak akkor fordul hozz� ilyen k�r�ssel, ha azzal seg�teni tud, ez�rt sz�lt az �lomman�knak, hogy �lljanak Csupaj� seg�ts�g�re. Aznap �jjel, amikor a boszork�ny elaludt Csupaj� odacsemp�szte a kulcsocsk�t a boszork�ny sz�ve f�l�. Amikor a boszork�ny fel�bredt r�d�bbent arra, milyen nagy kincset vett el a gyerekekt�l, ez�rt megh�vta �ket �jb�l egy kis lakom�ra. Amint elaludtak r�gt�n visszaadta minden gyereknek a kulcsocsk�j�t, hogy �jra olyan boldog napjaik legyenek, mint azel�tt. Ett�l kezdve a gyerekek gyakran megl�togatt�k az �reg n�n�t, aki finomabbn�l finomabb s�tiket s�t�tt nekik, �k pedig mindig ilyenkor �lmodt�k legszebb �lmaikat. Ha a boszork�ny meg nem javult volna, az �n mes�m is tov�bb tartott volna.