A keleti filozófia is talán erre alapoz, amikor egyik alaptételében leszögezi: "az univerzum benned van".

Egyes vélemények szerint, miután egy adott tudati szerkezet elér egy a szervezodéséhez viszonyított magasabb energiájú állapotot és fejlettségi szintet, szétszórja önmagát, újabb tudatstruktúrákat hozva létre. Tudat lévén, rögzítodött benne valamennyi információ, amelyhez mindezidáig hozzájutott.

Az ember esetében a mindennapi élethez szükséges információk tudatosulnak, a kevésbé "fontosak", és amelyekre nincs közvetlen szükség, az úgynevezett tudatalattiban raktározódnak el. Feltételezheto tehát, hogy az emberi tudatalatti titokzatos ostudást rejt, csak ezt a mai szintünkön még vagy már nem egykönnyen tudjuk tudati szintre hozni. A parafenomének, különleges képességeik révén, ízelítot adnak nekünk abból, amit az ember, mint magasabb dimenziójú és tudatú kozmikus lény valaha tudhatott, és ma is tud, de ami mélyen el van raktározva a tudatalattijában.

Ha ez így van, akkor el kell fogadnunk a lélekvándorlás létezését, még ha nem is a megszokott, tradicionális módon használjuk a megnevezést. Lévén hogy tudatunk az univerzális ostudat része, a benne kódolt vagy késobb kódolásra került és rögzodött információkkal olyan történéseket, helyzeteket, körülményeket illetoen rendelkezhetünk információkkal, amelyek sokkal megszületésünk elott mentek végbe. Ilyen értelemben "tudatvándorlásról" beszélhetünk, bár a meghatározás nem fedi a teljes valóságot.

Idáig eljutva fel kell tennünk a kérdést: mit jelent mai értelemben normálisnak lenni? Vajon a tudathasadásban szenvedoknél, akik több személyiségu énnel rendelkeznek, nem könnyebben bugyognak-e fel elozo történések, életek zurzavaros emlékei, ellentétben azokkal akiknél ez a bizonyos "zár" jobban muködik?

Vajon a tudatalatti információk tudatosítása és felhasználása nem változtatná-e meg gyökeresen az életünket? Vagy talán muködik bennünk valamilyen titokzatos kód, amely elzárja ezeket az információkat, talán éppen azért, hogy "fejlodésünk" címén újra és újra átéltesse velünk ugyanazon dolgokat? Vagy csupán arról van szó, hogy el kell felednünk bizonyos információkat, amelyek olyan ismerethalmaz felé vinnének bennünket, amely akár létünket is veszélyeztetné? Meglehet, hogy még nem kerültünk a tudás fájának közelébe sem.