A skóciai tündérek kicsike lények, kikenek kétes a természetük, hajlandóságaikban szeszélyesek, haragjuk rosszindulatú. Zöld dombok belsejében laknak, melyek közül a kúp alakúakat szeretik (gael nyelven sighan a nevük). Zöld dombjaikon éjjel a holdfényben táncolnak, köröket írva le, melyek színüket változtatják. A körök belsejében veszélyes az embernek elaludni, sőt már az is kész veszély, ha az embert a szürkület itt találja. A tündérek miatt keletkeznek azok a hiányzó nagy fűfoltok, amelyeket a villám sokszor vág ki a földből. A görcs fogott marhát a skótok "tündérlövött"-nek mondják, egyetlen elfogadott gyógymód az, ha az állatot kék búzavirággal dörgölik, amelyről bizton hiszik: visszaállítja a vérkeringést. A skót felföld legalább annyira babonás lakói, mint az írek, a pagonyban, fenyéren, hangafűben talált háromszögletű kockaköveket, a druidák, Thor leszármazottjai, az emberek a tündérek fegyvereinek tartják és tündérnyílhegyként tartják számon.A kelták durva bronz csatabárdjait szintén a tündérek fegyvereinek tartják. A tündérek együtt kopácsolnak szorgalmasan a törpékkel a szurdokokban és különböző emberi tevékenységeket utánoznak. Az emberek a partra sodort lyukas köveket a tündérek poharainak tartják, s haragjukat csak a vízbe dobott sajtdarabokkal lehet - pillanatnyilag - elűzni. A tündérek más-más ruhákat hordanak. Általában zöldet, de a mocsarakban megfigyeltek már hangaszínű, a bozótosban pedig kőzúzalékkal és zuzmóval festett ruhákat, s ebből kiderül, hogy a skót néplélek hisz Kóbor Tamásban, Nessie-ben, lelkük annyira fogékony, mint Borghes olvasója a holdbéli nyúlra, vagy Cortasar képzelt lényeire az argentin olvasó, vagy Henry Michaux teremtményeire a GeneralPress Kiadón nevelkedett nyájas magyar olvasó. A tündérek gyakran veszik kölcsön emberek lovait, amelyekre reggel zihálva, összegubancolódott sörénnyel találnak rá az istállókban, s az is mindennapos, hogy megdézsmálják a gazdagok pincéinek legválogatottabb italait- állítják a rendszeretetükről híres skót komornyikok. Leginkább a vízi tündérektől kell óvakodnunk, ha a skót felföldön az Emberrablók Alan- jával sétálunk (Robert Louis Stevenson), vagy a repkedő Sam Smallt nézzük(Eric Knight: Sam Small csodálatos élete), s közben Rod Stewart dünnyög rekedtes hangján a Csavargó szívről. A vízi tündérek ugyanis a skót néphagyomány szerint - ez nem Macpherson!, s nem is az Ossian - tavak és folyók mélyére csalogatják az asszonyokat, aranygyűrűk és kupák alakjait öltve csábítanak, és a fogságba ejtettek hét évig szolgálnak nekik a víz mélyén, mely leggyakrabban csak három napnak tűnik a gyanútlan áldozatok emlékezetében, s csak a kígyózsírból készített olaj segíthet. Skóciában nemcsak a puding lehet megbabonázott, mint az íreknél: "Egy teviotdale-i szegény asszony igen szerencsésnek gondolta magát, amikor egy fából készült sulykolót talált, éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt ilyesféle eszközre. Anélkül kapta fel, hogy elmondta volna a megfelelő áldást, és otthon az ágya fölé tette, hogy készen álljon a másnap reggeli használatra. Éjfélkor nyílt a kunyhója ablaka, és az asszony egy éles hangot hallott, amely egy idegen, barbár néven szólított valakit. A megrettent parasztasszony imádságban tört ki, és méltán hihetjük, hogy ez óvta meg a bántódástól. Ez alatt az elvarázsolt háztartási eszköz lebukfencezett az ágyra, nem kis zajjal és sietséggel távozott az ablakon át.."